Szoptatás és a gyermekkori elhízás kockázata

Breast-Feeding and Risk for Childhood Obesity
Elizabeth J. Mayer-Davis, PHD, Sheryl L. Rifas-Shiman, MPH, Li Zhou, MS1 Frank B. Hu, MD, PHD, Graham A. Colditz, MD, DRPH and Matthew W. Gillman, MD, SM
Diabetes Care 29:2231-2237, 2006

Számít-e az anyai cukorbetegség vagy az anyai elhízás?

Bevezetés

Az utóbbi időben készült meta-analízisek azt találták, hogy a szoptatás mintegy 13-22%-kal csökkenti a gyermekkori vagy a későbbi elhízás kockázatát. Harder és munkatársainak meta-analízise ezen felül megállapította, hogy a hatás dózisfüggő: minél tovább tart a szoptatás, annál kifejezettebb. A hatás alapja lehet, hogy a szoptatás esetében az anya a csecsemő igényeit veszi figyelembe az etetéskor, míg a mesterséges táplálás során az anya dönti el, hogy mennyi táplálékot fogyaszt a kisbaba. Az is lehetséges, hogy a kisbaba élettani reakciója az anyatejben lévő tápanyagokra és hormonokra a magyarázata a szoptatás növekedésre gyakorolt hatásának.

A kutatás célja: annak vizsgálata, hogy az anyai cukorbetegség ill. elhízás gyengíti-e a szoptatás már korábban kimutatott jótékony hatásait a gyermekkori elhízással kapcsolatban.

A tanulmány tervezete és módszerei

A kohorsz-vizsgálat 1996-ban indult. Résztvevői egy korábbi amerikai kutatás a Nurses Health Study II. leszármazottai. A korábbi vizsgálatban résztvevő 116 ezer diplomás ápoló közül végül 18526 anya szolgáltatott adatokat 26765 gyermekről. Kiértékelhető adatok 15253 gyermekről érkeztek, ebből 53.2% volt lány, életkoruk 9 és 14 év között volt.
1997-től kezdődően több kérdőívet küldtek ki az anyáknak, melyekben rákérdeztek az anya és a gyermek súlyfejlődésére, orvosi előzményekre, a várandósság és az újszülött táplálásának történéseire. A kérdőív önkitöltős volt, az adatok nagyrészének pontosságát más forrásból nem ellenőrizték. Bizonyos adatokat, melyek pl. az anya súlyára, várandósságára, diabetes státuszára, dohányzási szokásaira, életvezetésére – különös tekintettel az étrendjére és a fizikai aktivitására – vonatkoztak, a Nurses Health Study II-ből vettek át. Figyelembe vették a család anyagi helyzetét is.
A csecsemőtáplálással kapcsolatban két dolog érdekelte a kutatókat: a szoptatás kizárólagosságának mértéke és a szoptatási időszak teljes hossza.
Előbbit egy 5-ös skálán értékelték:

1. csak anyatejet kapott
2. több anyatejet kapott, mint tápszert
3. egyenlő arányban
4. több tápszert
5. csak tápszert

A szoptatás hosszúságára vonatkozóan a következő kategóriákat állították fel:

• nem szopott
• 1 hónapnál kevesebb ideig
• 1-3 hó-ig
• 4-6 hó-ig
• 7-9 hó-ig
• több mint 9 hónapig szopott

Az adatok elemzése

Az analízis során összevetették a különféle módon szoptatott csoportokat a csak tápszeres csoporttal, illetve a a különböző ideig szoptatott csoportokat a sohasem szopatott csoporttal.
A gyerekek súlyadatait BMI alapján sorolták be: http://www.cdc.gov/nchs/about/major/nhanes/growthcharts/datafiles.htm

• normál súly: 85 percentilisig
• elhízás szempontjából veszélyeztettett: 85-95 percentilis között
• elhízott: 95 percentilis felett

Az anyai elhízást a BMI alapján 25kg/m² felett határozták meg. Az anyákat a következő kategóriákba sorolták:

• nem-diabeteszes/normál súlyú
• nemdiabeteszes/túlsúlyos
• diabeteszes

Utóbbi csoportba beletartoztak a várandósság előtt diagnosztizált cukorbetegek és a terhességi diabeteszben szenvedők.

Eredmények

A 15253 résztvevő gyermek közül 13.4% volt elhízás szempontjából veszélyeztettett és 6.7% volt elhízott. Az átlagéletkor 11.9±1.6, a lányok aránya 53.2 %.
Az anyák 56.4%-a volt normál súlyú és nem cukorbeteg, 40.5%-a túlsúlyos és nem cukorbeteg, 3.1% diabeteszes volt, közülük 56-nak volt a várandósságot megelőzően is cukorbetegsége és 417-nek gesztációs cukorbetegsége.
Összehasonlítva a normál súlyú gyermekeket az elhízott csoportba soroltakkal, az elhízott gyerekeknek nagyobb valószínűséggel volt az édesanyja is elhízott vagy diabeteszes, és az elhízott gyerekek nagyobb arányban voltak csak tápszerrel vagy nagyobb részben tápszerrel etetve, illetve rövidebb ideig kaptak anyatejet. Hasonlóképpen, azok az anyák, akik maguk is túlsúlyosak voltak vagy cukorbetegségük volt, nagyon arányban táplálták csecsemőjüket kizárólag vagy nagyobb részben tápszerrel.
Ezután összehasonlították a különbözőképpen táplált csoportokat mind a normál (n=12182), mind a túlsúlyos (n=1026) csoportban. Az egyes szoptatott csoportokat a kizárólag tápszerrel táplált csoporttal összevetve azt látjuk, hogy a szoptatott gyerekeknek minden csoportban kisebb volt a kockázatuk arra, hogy túlsúlyosak legyenek (2. táblázat). A hatás a kizárólag szoptatott csoportban volt a legnagyobb (OR 0.66 [95% CI 0.53–0.82]. Az eredmény akkor is nagyon hasonló volt, ha az anyai diabetes ill. a súlyadatok figylembe vételével korrigálták.
A szoptatás időtartamának hatását a “soha nem szoptatott” csoportot referenciacsoportként használva vizsgálták. Összevetve a soha nem szoptatott csoportot a különböző ideig szoptatott csoportokkal, a szoptatás védő hatása nőtt a szoptatás időtartamának emelkedésével; a 9 hónapnál tovább szoptatott csoportban az esélyhányados 0.63 [95% CI 0.50–0.78] volt. Az eredményeket nem befolyásolta az anyai diabetes és testsúly.
Egy nem várt eredmény volt az, hogy az 1 hónapnál kevesebb ideig szoptatott csoportban az esélyhányados 1,36 volt, vagyis ezeknek a gyerekeknek fokozott a kockázatuk az elhízásra.

Következtetések

A vizsgálat során a kutatók megállapították, hogy a fiatalkori túlsúly gyakorisága csökkent a szoptatás kizárólagosságának és időtartamának emelkedésével. Ez igaz mindazokra, akiknek édesanyja cukorbeteg vagy túlsúlyos, és azokra is, akiknek édesanyja normál súlyú ill. nem szenved cukorbetegségben. Az eredmények fontossága abban rejlik, hogy a szoptatás csökkentheti az elhízás és cukorbetegség elfordulását, ami a cukorbeteg és túlsúlyos anyák gyermekeinél előfordulhat.
Ezek az eredmények nem támasztják alá Plagemannak és munkatársainak korábbi feltételezését, amelyek szerint a cukorbeteg anyák teje fokozhatja az elhízást és csökkentheti a glukóz toleranciát kétéves korban. Plagemannék megállapításai az első héten történt csecsemőtáplálás összehasonlításán alapultak. A kórházi tartózkodás során néhány cukorbeteg anya újszülöttjének pótlást adtak anyatejgyűjtőből származó női tejjel az újszülöttosztály orvosának rendelése szerint, és a kutatók úgy találták, hogy minél több ilyen pótlást kaptak az újszülöttek, azaz minél kevésbé voltak kitéve a cukorbeteg anya “diabeteszes” tejének, annál kisebb volt a súlyuk kétéves korban.
Nagyon is valószínű, hogy a kétéves korban talált viszonylag nagyobb súly inkább annak a következménye, hogy az újszülött hatékonyan szopott, megfelelően fejlődött, és nem volt szüksége pótlásra, mintsem annak, hogy a “diabeteszes” anyatejnek lenne valamilyen romboló hatása.
Az egy hónapnál kevesebb ideig szoptatottak fokzott kockázatával kapcsolatban lehetséges magyarázat az, hogy a pótlás adásával az anyák valójában túletették újszülöttjüket, ami a későbbi elhízás kockázatát fokozza.
A csecsemőtáplálásnak az egészségre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok számos módszertani nehézségbe ütközhetnek, mivel a csecsemőtáplálással kapcsolatos döntéseket nagyban befolyásolja a növekedés üteme, az éhség vagy a feltételezett éhség, valamint az anya hiedelmei és szokásai a táplálkozással kapcsolatban. Az egyik fontos kérdés a reverz okozati viszony, azaz pótlás adása azért, mert az anya úgy gondolja, hogy a csecsemője éhes marad vagy azért, mert a gyarapodás nem megfelelő.
A másik problémát azok a zavaró tényezők okozhatják, amiket nem vesznek figyelembe a csecsemőtáplálás hatásait vizsgáló tanulmányokban. Jelen tanulmányban az ilyen maradék zavaró tényezők hatása valószínűtlen, ráadásul korábbi meta-analízisek már megállapították a szoptatás időtartamának dózis-függő hatását, és több tanulmányban ugyanazoknak a zavaró tényzőknek a figyelmen kívül hagyása nem valószínű.

Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy ez a kutatás elfogadható bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy a cukorbeteg anya gyermekére nincsen káros hatással a szoptatás, sőt megerősíti az eddigi ajánlásokat, miszerint hathónapos korig tartó kizárólagos szoptatás, majd pedig – megfelelő kiegészítés mellett – a szoptatás folytatása javasolt. Lehetséges, hogy a szoptatás jótékony hatása megtörheti az elhízás és cukorbetegség ördögi körét azokban a családokban, ahol az édesanya ezektől szenved.

Kritikai megjegyzések

• A kutatás akkor kezdődött, amikor a vizsgált gyermekek 9 – 14 évesek voltak, így a korai csecsemőtáplálásra vonatkozó adatok megbízhatatlanok lehetnek.
• Bár nagyon dicséretes törekvés a szoptatás kizárólagosságára és a szoptatás hosszára vonatkozó adatok messzemenő figyelembevétele (enélkül értékelhetetlen lenne az egész vizsgálat), a kategóriák nem szolgáltatnak elég pontos adatokat. Ugyanakkor érdekes, hogy még így is szignifikánsak a különbségek.
• Az önkitöltős kérdőívek szintén nem elég megbízhatóak, jó lett volna a közölt adatokat más forrásból is ellenőrizni.