A kisbabám szoptatása – 150 kérdés és válasz

Muriel Ighmouracéne könyvének ismertetése

Muriel Ighmouracéne: Ambiciózus, szarkazmussal és humorral megáldott digitális anyuka, szakmabéli, és bölcsőde igazgató.

A digitális anyuka: 2010-ben, várandóssága alatt kezdte írni a blogját a világháló és közösségi felületek rajongójaként. Címe: Miért leszek katasztrofális anyuka? Az Elle magazin a legjobb kismama blognak választotta. Leendő szülők és gyerektelenek kezdték követni, hatalmas rajongótábora lett. Így jellemezték: “Vicces napló egy aktív, dolgozó, fiatal, nőtől, aki bemutatta kétségeit, boldogságát, félelmeit, az anyasággal és a szülővé válással kapcsolatban.” Több online közösséget vezet, és a Digital Mum főszerkesztője. A Larousse gondozásában kiadták 2012-ben az Én a kismama c. naplóját és 2013- ban az Én az anyuka c. naplóját. Nagy népszerűségre tett szert, tévéműsorokba rendszeres meghívást kapott.

A szakmabéli: hajdani csecsemőgondozással foglalkozó ápolónő, majd otthagyta a kórházat. IBCLC végzettsége van. A francia szoptatási tanácsadók szövetségének tagja.

A bölcsőde igazgató és közösségszervező: A kórházat otthagyva bölcsőde igazgató lett. Az online közösségek megszállottjaként a közösségi munkahelyet kedvelő, dolgozó anyukák, szülők segítségére sietett. 2015 elején indult a Cowork Ccreche projekt, melyet 2012 júniusában ötlöttek ki. Ez a közösségi munkahelyet és a bölcsődét egyesíti. Hasonló létezett már más európai nagyvárosokban is, de Párizsban nem. Nincs állami finanszírozása. A hely a Bastille mellett van, (fontos volt a központi elhelyezkedés). Több szakaszban készült el, 2015 májusban nyílt 50 munkaállomása coworkereknek (manager, kreatívok, kommunikációs szakemberek, fejlesztők). Utána a 10 helyet biztosító tér, ahol a szülők együtt lehetnek a 9 hónaposnál fiatalabb gyermekükkel, majd a 30-50 gyerek (2 hónapostól a 3 évesig) befogadására alkalmas bölcsődei rész nyílt meg hozzáértő gyermekfelügyelettel. Nagyon impozáns terek, a munkához szükséges infrastruktúra, tárgyalók jellemzik. Akár együtt, akár egyénileg lehet dolgozni. Összességében egy közösségi iroda, mely a használói szerint elérhető anyagilag, inspiratív és jobb, mintha otthon próbálnának dolgozni a gyermekük mellett. (http://fr.ulule.com/coworkcreche)/ )

A könyv célcsoportja: Gyermeket váró anyukák és leendő apukák.

A könyv első kiadás, idén 2015-ben került piacra a Saxum kiadó gondozásában. A fordító és a szerkesztő kapcsán nem találtam semmilyen kötődést a témához. Szakmai lektort nem neveztek meg.

A könyv felépítése, a tartalomjegyzék fejezetcímeit tekintve időrendinek tűnik. Ám az egyes fejezetcímekhez tartozó kérdések nem mindig illeszkednek bele a fejezet címébe. Az első két fejezet szinte végig arról szól, hogy a „Szoptassunk vagy ne?” kérdést járja körül a különböző helyzetekben. Ehhez képest kevés a könyv többi fejezetében a gyakorlati tudnivaló. Képek csak és kizárólag a szoptatási testhelyzeteknél találhatók. Néhány fontos momentumnak szánt mondatot kiemeltek. Ennek módja zavaró: ugyan a normál betűméretnél nagyobb betűvel szedték, de olyan színnel, ami alig látszik. Minden fejezet végén találhatóak alig olvasható szövegbuborékokban anyáktól származó gondolatok. Az anyai nevek magyarok, de a szövegekből egyértelműen kiderül, hogy a francia anyák gondolatait fordították magyarra.

Összességében nehezen olvasható a könyv, ha valaki az elejétől a végéig szeretné olvasni. A könyv alapvetően segítségnek készült, és nem magyar környezetben valószínűleg segít is azokat az anyákat a szoptatás irányába terelni, akik bizonytalanok. Akik e mellett döntenek, azoknak korrekt gyakorlati információkat ad. Amiben még szintén segíthet, hogy többször kerül elő, hogy mit tegyen valaki, ha az ő döntését kérdőjelezik meg mások. Legyen az a nem, vagy keveset, vagy éppen túl sokáig szoptatás. Magyar olvasó számára viszont kifejezetten lebeszélőnek tűnik a könyv, hisz nálunk egyelőre az anyák legtöbbje úgy indul a gyermekvállalásnak, hogy szoptatni készül.

A gyakorlati kérdésekben korrekt információkat tartalmaz a könyv. Viszont tartalmaz olyan részt is, amely a tükörfordításnak köszönhetően inkorrekt lett. A tápszerre való átállás kezdetét hozzátáplálásnak nevezik. Az elválasztás külön fejezetet kapott, viszont az elválasztódásról és a valódi hozzátáplálásról szinte nem is tartalmaz információt. A szoptatás közben elalvást kifejezetten nem ajánlja, ehhez képest viszont a biztonságos együttalvás kritériumait jól leírja.

A könyv olvasása számomra abszolút ambivalens érzéseket keltett. A korrekt gyakorlati információk mellett Magyarországon furcsa kérdésfelvetések. Nem szívesen ajánlanám első gyermekét váró anyának a könyvet.

Készítette: Petrik Zita