Az utóbbi időben számos hír jelent meg a magyar sajtóban a női tej poliklórozott szennyezettségéről, mely értesüléseink szerint a szoptató anyukák egy részét arra indítja, hogy hagyjanak fel az anyatejes táplálással, ne „mérgezzék” gyermeküket a női tejben lévő ártalmas anyagokkal.
A megjelent közlemények többnyire az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben (OÉTI) végzett vizsgálatok adataira hívatkoznak és helytelen következtetéseket sugallnak, ezért szükségesnek tartjuk az érintettek szakszerű tájékoztatását.

Rendkívül sokféle lassan bomló szerves szennyezőanyag (POP vegyület) van jelen mindenütt a környezetünkben. Ezek között különös figyelmet érdemelnek a különféle poliklórózott vegyületek. Közös jellemzőjük, hogy nagyon lassan bomlanak, feldúsulnak a táplálékláncban, raktározódnak a zsírszövetben, átjutnak a placentán, kiválasztódnak a tejjel. A lakosság szervezetébe elsősorban az élelmiszerek, különösen a nagy zsírtartalmú állati eredetű élelmiszerek révén jutnak be A táplálékláncban való feldúsulás azt jelenti, hogy ezeknek a vegyületeknek a koncentrációja növény→állat→ember sorrendben fokozatosan nő.
.
A poliklórozott vegyületek három különböző forrásból jutnak illetve jutottak a környezetbe és ezen keresztül az élelmiszerekbe. Egy részüket, mint pl. a DDT-t, HCH-t és HCB-t növényvédelmi célokra használták a múlt század közepén, majd felismerve a felhalmozódásukból származó veszélyeket, betiltották alkalmazásukat. Ez Magyarországon l968-l970-ben történt meg, az elsők között a világon. Másik csoportjuk a poliklórozott bifenilek azaz PCB-k (209 vegyület), széles körben alkalmazott ipari vegyi anyagok voltak. Korlátozásukra, majd betiltásukra nálunk az 1970-es évek végétől került sor. Harmadik csoportjukat olyan vegyületek adják, melyeket nem szándékosan állítottak elő, hanem különböző vegyi folyamatok nem kívánt melléktermékeként keletkeztek és keletkeznek ma is klórtartalmú szerves anyagok égetésekor. Ezeket mondjuk összefoglaló néven dioxinoknak. Tudni kell azonban, hogy a dioxinok megnevezés alatt a polikórozott-dibenzo-p-dioxinokat (75 vegyület) és a poliklórozott–dibenzofuránokat (l35 vegyület) együttesen értjük.

A nagyszámú poliklórozott vegyület között sok mérgező hatású és veszélyes, rákkeltő anyag is van. Toxikológiai szempontból a csoport tagjai nagyon különbözőek. A klórozott szénhidrogén típusú növényvédő-szerek közé tartozó DDT-nek az egészség károsító hatás nélkül elviselhető mennyisége kb. négymilliószor, a PCB-ké pedig kb.százezerszer nagyobb, mint a dioxinoké (10 µg/ttkg/nap illetve 200 ng/ttkg és 2,3 pg/ttkg/nap).

A klórozott szénhidrogén típusú növényvédő-szerek, köztük a DDT, ma már környezeti szennyeződésnek számít, mivel az élelmiszerek szennyezettsége főként a környezetben tartósan fennmaradó maradékokból származik. A hazai növényi eredetű élelmiszerekben csak nyomokban mutathatók ki, az állati eredetű élelmiszerekben a határértéket meg sem közelítő, rendkívül alacsony szinten, de még mindig jelen vannak. A fejlődő országokból származó, import növényi élelmiszerekben 5-6 évvel ezelőtt még gyakran fordult elő DDE a DDT bomlásterméke, határértéket meghaladó szinten is. A legutóbbi években már csak az állati eredetű élelmiszerekben lehet kimutatni.
A PCB-k és a dioxinok koncentrációja a hazai növényi és állati eredetű élelmiszerekben egyaránt, évtizedek óta nagyon kicsi. A friss expoziciós forrást esetükben is az import élelmiszerek jelenthetik, itt azonban elsősorban az iparilag fejlett, vagy korábban PCB-ket gyártó országokból származó termékek növelik a kockázatot.

A poliklórozott vegyületek biológiai felezési ideje vegyületenként eltérő, de általában igen hosszú. Ennek eredményeként a kis mennyiségben, de folyamatosan a szervezetünkbe kerülő szennyező anyagok egyre nagyobb koncentrációt érnek el a zsírszövetben. A szervezetünkben felhalmozódó poliklórozottak mennyisége a korunkon túlmenően, részben a minket körülvevő környezet és az élelmiszerek szennyezettségének, részben táplálkozási szokásainknak a függvénye.

Ez arra figyelmeztet bennünket,hogy milyen nagy az emberiség felelőssége a környezet szennyeződések megelőzésében, hiszen egy, a DDT 40 évvel ezelőtti túlzott mértékű felhasználásához hasonló szennyeződés megtörténte után, az esetek többségében, már keveset tehetünk. A DDE rendkívül alacsony szinten, de szinte egyenletes. eloszlásban, az egész ország területén jelen van, ennek a hatásától nem szabadulhatunk. Az étkezési szokásainkat azonban alakíthatjuk, a zsíros állati eredetű élelmiszerek mellőzésével vagy korlátozásával csökkenthetjük a szervezetünkbe kerülő poliklórozottak mennyiségét. A sovány húsok vagy alacsony zsírtartalmú sajtok fogyasztása előnyösebb. A vegetariánus táplálkozás valóban kisebb poliklórozott bevitelt, ugyanakkor megnövekedett egyéb szennyezőanyag (pl. ólom ) bevitelt eredményezhet.

Az OÉTI évtizedek óta végez anyatej vizsgálatokat a korlátozó intézkedések hatásának nyomon követésére és az anyatejjel táplált csecsemők expoziciójának a megismerésére.
Az eredmények azt mutatják, hogy a betiltott anyagok koncentrációja a várakozásoknak megfelelően lassú ütemben, de folyamatosan csökken. Ennek ellenére a tápláléklánc végén álló emberi szervezetben, így a női tejben a DDT és átalakulási termékei a betiltás után csaknem 40 évvel még mindig kimutathatóak Magyarországon! Az országos átlag az l970-ben mért, zsírra számított l3 mg/kg-ról – 36 év elteltével – 0,3 mg/kg-ra csökkent. Ez 4 %-os zsírtartalmat feltételezve, ma átlagosan 12 µg/liter összes-DDT koncentrációt jelent az anyatejben. ( A legnagyobb értékből számított koncentráció 20 µg/liter, ami azt jelenti, hogy még ebből a tejből is a kisbaba testtömegének felével(!!) azonos mennyiségű anyatejet lehetne fogyasztani naponta a benne lévő DDE egészségkárosító hatásának veszélye nélkül!)

A poliklórozott vegyületek közül nemzetközi összehasonlításban csak a DDT szintek nagyobbak a hazai anyatejekben. mint az európai országokban. A toxikólógiai szempontból sokkal veszélyesebb PCB-k és dioxinok tekintetében Magyarország szerencsére mindig is a legkevésbé szennyezett országok között volt, és van ma is Európában.

A PCB-k szintje mind a környezetben, mind az emberi szervezetben lassabban csökken, igy az anyatejek összes PCB tartalmában nincs jelentős változás, de a csökkenő tendencia az utóbbi években megfigyelhető. Az anyatejeknek csak mintegy 20 %-ában mutathatók ki PCB vegyületek, főként az ország északi területein.

Az elmondottakból kitűnik, a poliklórozott POP vegyületek egészségügyi-toxikológiai szempontból fontos környezeti szennyezőanyagok. Alacsony szinten valamennyiünk szervezetében jelen vannak. Az anyatejben mért szintek jó indikátorai az ország környezet szennyezettségének. Táplálékunk megválasztásával valamelyest befolyásolhatjuk a szervezetünkben raktározódó poliklórozott vegyületek mennyiségét.
A várandós és szoptató anyukáknak különösen figyelniük kell az étrendjük összeállítására. Tanácsért elsősorban az OÉTI-hez és a védőnőkhöz forduljanak!

Az anyatejben csekély mennyiségben kimutatható poliklórozott szennyezőanyagok ellenére, minden hozzáértő egészségügyi szakember és maga az anyatej vizsgálatokat szervező Egészségügyi Világszervezet is azt tanácsolja, hogy szoptassanak az édesanyák, ameddig a gyermekük ezt kívánja. Kiterjedt tudományos vizsgálatok és modell számítások igazolják, hogy az anyatejes táplálás miatti poliklórozott bevitel a kisgyermek életének korai szakaszában sokkal kisebb kockázatot jelent az egészségére, mint a szoptatás elmaradása!