A szoptatás már nem “a legjobb” – egyszerűen ez a norma
Wollongong Egyetem – 2008. február 19.
Azok a jelenlegi oktatási és népszerűsítő programok, amelyek a szoptatást “a legjobb” megoldásként értelmezik, aláássák a nők azon lehetőségét, hogy jól informált döntést hozzanak a csecsemőtáplálásról, áll egy cikkben, melyet a Maternal and Child Nutrition c. folyóiratban publikált a Wollongong Egyetem egyik doktorandusza.
Nina Berry (Wollongong Egyetem, Központ az Egészségért Kezdeményezés) társszerzőjével Karleen Gribble-vel (Nyugat Sydney Egyetem) írta azt a jelentést, melynek címe “Az anyamell többé nem legjobb, avagy a normális csecsemőtáplálás népszerűsítése”. “A szoptatás nem a legjobb, hanem egész egyszerűen a normál módja a csecsemőtáplálásnak” – mondják a szerzők.
A cikkben szereplő javaslat szerint a különböző szoptatást népszerűsítő programoknak és oktatási programoknak tartózkodniuk kellene az “anyamell a legjobb” üzenettől, mert az félrevezető és nem hangsúlyozza a szoptatás fontosságát.
“Valójában az ehhez hasonló üzenetek elrejtik a szoptatás fontosságát az anya és a gyermek egészsége szempontjából csakúgy, mint a korai elválasztás sokszor igazolt kockázatait.” – mondta Ms Berry. “Ha azt mondjuk „az anyamell a legjobb”, azzal tulajdonképpen azt sugalljuk, hogy amit a szoptatás kínál az egy maréknyi lehetséges bónusz, és hogy összehasonlításképpen a tápszerrel való táplálás a normális, irányadó minta. Valójában az embergyereket úgy tervezték, hogy anyatejjel táplálják.”
“Kutatások azt találták, hogy az emberek többsége ugyan elfogadja, hogy az anyatejjel táplált gyermekek egészségesebbek, de arra már nem gondolnak, hogy ez azt is jelenti, hogy a tápszerrel táplált gyermekek hajlamosabbak a betegségekre. És mivel a tápszerrel való táplálást ártalmatlannak tartják, a nők nem kapják meg a megfelelő támogatást, hogy folytathassák a szoptatást, és hogy jól megalapozott döntést hozhassanak gyermekük táplálásáról. Ez a félreértés mutatja az „anyamell a legjobb” üzenet kudarcát, és hogy szükség van a szoptatás népszerűsítésének újragondolására.” – mondja.
A Maternal and Child Nutrition című folyóirat cikke még egy fontos adalékkal szolgál a bizonyítékok sorában: rámutat arra, hogy milyen fontos a kutatások során kontroll csoportként szoptatott kisbabákat használni.
A WHO Multicenter Growth Reference tanulmánya kimutatta, hogy a tápszerrel táplált csecsemők növekedése eltér szoptatott társaikétól, és hogy a tápszerrel táplált gyerekek növekedésén alapuló növekedési diagramok használata oka lehet az elhízás jelenleg tapasztalt járványszerű elterjedésének.
“Ha tápszerrel táplált babák adatait használjuk kontroll csoportnak, az megnehezíti az olvasó dolgát, hogy lássa: a tápszeres gyerekek nem kívánatos egészségügyi kockázatnak vannak kitéve.” – mondja Ms Berry.
A WHO azt javasolja, hogy a gyermekeket 2 éves korukig, vagy még tovább szoptassák, és hogy életük első 6 hónapjában az anyatejen kívül semmilyen más enni vagy inni valót ne kapjanak.
“Az anyáknak nagyon sok támogatásra van szükségük ahhoz, hogy ezeket a célokat megvalósítsák. Az anyák azonban nem kapnak kielégítő támogatást, mert azok a kockázatok, amik az anyatejen kívül más táplálékok túl korai bevezetésével függenek össze még az egészségügyi dolgozók körében sem teljesen ismertek. Tovább megyek: nagyon sok egészségügyi dolgozó vonakodik beszélni a kockázatokról, mert nem akarják, hogy az anyák hibásnak érezzék magukat. Ez nem arról szól, hogy ki a hibás. Itt arról van szó, hogy az anyáknak joguk van az összes információra, hogy eldönthessék, miként akarják táplálni gyermeküket. És arról van szó, hogy az anyák kapják meg a támogatást, amire szükségük van.” – mondja Ms Berry.
Fordította: Kurucz Kata
Az alábbi videón Dr. Karleen Gribble beszél a témáról:
