TORONTO, 2008 augusztus 20. — Néhányan azok közül az újszülöttek közül, akiknek édesanyja szülés után fájdalomcsillapítóként kodeint kap, veszélybe kerülhetnek, mivel édesanyjuk tejében szokatlanul magas lehet a kodein lebontásából származó morfin koncentrációja – figyelmeztetnek egy nemrégen megjelent tanulmány szerzői.

Észak-Amerikában a szülő nők csaknem felénél végeznek császármetszést vagy gátmetszést és közülük soknak írnak fel paracetamolt és kodeint tartalmazó fájdalomcsillapítót.

Dr. Gideon Koren, a „Hospital for Sick Children’s Motherisk program” vezetője azonban arra figyelmeztet, hogy egy nemrégiben elkészült tanulmány, amelynek ő is társszerzője volt, arra az eredményre jutott, hogy a kodein néhány esetben nem megfelelő az anyák kezelésére, mivel életveszélyes szövődményeket okozhat a szoptatott kisbabáknál.

Húsz kanadai szülő nő közül egy minden valószínűség szerint a normálisnál nagyobb mennyiségben hordoz egy olyan gént, amely a kodein anyagcseréjét befolyásolja, mondja Koren, a torontói kórház gyermekgyógyásza és klinikai farmakológusa.

A kodein önmagában nem enyhíti a fájdalmat, egy kis része azonban morfinná alakul a szervezetben. A legtöbb ember esetében a kodeinnek kb. 10%-a alakul át morfinná, de az emberek egy kis része úgynevezett „ultra-metabolizáló”, ami azt jelenti, hogy az ő szervezetük sokkal több kodeint alakít át morfinná, mint másoké. A morfin pedig kiválasztódik az anyatejben.

Ha egy szoptató anya ilyen ultra-metabolizáló, az tragikus következményekkel járhat: három évvel ezelőtt egy kéthetesnél fiatalabb csecsemő meghalt morfin mérgezésben. A kisfiú édesanyjának egy paracetamolt és kodeint tartalmazó tablettát írtak fel a gátmetszés okozta fájdalom enyhítésére.
A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy az anya teje tele volt morfinnal, és később kiderült, hogy a kodein gyors lebontásáért felelős génből több másolattal is rendelkezik.

„Ez az eset valamennyiünk számára sokkoló volt” – mondja Koren. „A történelemben ez volt az első eset, hogy egy kisbaba meghalt az anyatejtől.”

Koren szerint évente nagyjából 400 000 szülés történik Kanadában, és körülbelül 100 000 esetben kapnak az anyák kodeintartalmú fájdalomcsillapítót császármetszést vagy gátmetszést követően.

„Ez egy hatalmas csoport”– mondja. „Ha feltételezzük, hogy az anyák 5%-a hordozza feleslegben a gént – ami az általános kanadai populációban megfigyelhető arány – akkor ez 5000 magas kockázatú csecsemőt jelent évente csak Kanadában. Vagyis a helyzet súlyos.”

A Clinical Pharmacology & Therapeutics c. szakmai folyóiratban megjelent tanulmányba 72 anyát vontak be a kutatók, akik kodeintartalmú gyógyszert szedtek a szülés után és szoptatták gyermeküket. A tanulmány részét képezte az anyák DNS vizsgálata is, a kodein lebontásáért felelős gén kimutatására.

A kutatók 17 kisbabánál figyelték meg a csökkent idegrendszeri működésre utaló jeleket, olyanokat mint például túl hosszan tartó alvás, az etetési idők átalvása és gyenge szopás.

Három anyánál találtak genetikai eltérést, köztük annál az édesanyánál, akinek a kisbabája meghalt a morfin túladagolástól.

„Volt még egy súyos eset, ami halálos lehetett volna, de az anya is annyira kába volt, hogy abbahagyta a szoptatást” – mondja Koren. „Így a kisbabát valószínűleg az mentette meg, hogy nem szopott.”

A harmadik esetben az anya gyökérkezelés után kapta a kodeint, de mivel az ő kisbabája hat hónapos volt, és már evett szilárdakat is, az elfogyasztott anyatej mennyisége jóval kevesebb volt.

Bár a többi 14 anya nem hordozta a genetikai eltérést, csecsemőjükre mégis hatással volt az anya által szedett gyógyszer. „Ez azt illusztrálja – mondja Koren –, hogy a kisbabák sokkal érzékenyebbek a morfinra, mint azt korábban gondoltuk.”

További fontos részlet, hogy azoknak az eseteknek a 70%-ában, ahol a kisbaba tüneteket mutatott, az anya szintén álmos és letargikus volt.

„Úgy gondolom, ennek mostantól kezdve figyelmeztető jelnek kell lennie” – mondja Koren hozzátéve, hogy míg Észak-Amerikában nagyon gyakori, hogy kodeintartalmú gyógyszert írnak fel a frissen szült anyáknak, Európában és a világ más részein nem-kábító hatású alternatívákat például ibuprofent használnak fájdalomcsillapítóként.

„Elég okunk van arra, hogy átgondoljuk, hogyan is praktizálunk…. különösen, ha fennáll a veszély, hogy csecsemők halhatnak meg. Ez teljességgel elfogadhatatlan.”

Dr. Peter von Dadelszen, a brit-kolumbiai Gyermek-és Nőgyógyászati Központ anya-magzat gyógyszerelési specialistája igen jelentősnek nevezte a tanulmányt, és kifejezte reményét, hogy ez megváltoztatja a kanadai gyakorlatot.
Majd hozzátette: a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a paracetamol-kodein tabletták nem csillapítják jobban a fájdalmat, mint a paracetamol egy másik nem-szteroid fájdalomcsillapítóval, pl. ibuprofennel kombinálva. Ez a kombináció ráadásul – a kodeinnel ellentétben – nem okoz székrekedést, ami nagy jelentőséggel bír, tekintve, hogy hasi sebbel ill. hüvelyi varrattal küszködő nőkről van szó.

„A fő problémám a kodein-kombinációkkal, hogy valójában csak minimálisan jobb a fájdalomcsillapító hatásuk” – mondja von Dadelszen, aki egyébként nem vett részt a kutatásban. „Tehát ha nem fokozzuk a fájdalomcsillapító hatást, akkor miért adunk a gyógyszerhez egy olyan összetevőt, ami úgy tűnik, hogy az anyák 1-2%-ának esetében veszélyes lehet a gyermekükre? Szerintem ennek a gyógyszernek semmi keresnivalója a szülészeti osztályokon.”

A Kanadai Gyermekgyógyászati Társaságnak nincs állásfoglalása a kodein és szoptatás kérdésében, de Dr. Michael Rieder szóvivő azt nyilatkozta, hogy a tanulmány eredményei arra kell, hogy ösztönözzék az orvosokat és egészségügyi szervezeteket, hogy átgondolják, és ha szükséges változtassanak a gyógyszerrendelési gyakorlaton.

„Az egyes pácineseknek nem kell pánikba esniük, de fontos, hogy a szakemberek tisztában legyenek a veszélyekkel” – mondta Rieder.

Rieder azt javasolja, hogy azok a szoptató anyák, akik kodeint kapnak, ügyeljenek arra, hogy csak annyi gyógyszert vegyenek be, amennyi megfelelően csillapítja a fájdalmukat.

„Ha viszont az anya azt veszi észre, hogy ez a dózis aluszékonyságot okoz a kisbabájánál, azt haladéktalanul tudassa az orvosával.”

Forrás

Az eredeti tanulmány kivonata