Handout #28. Toxins and Infant Feeding. January 2005 Written by Jack Newman, MD, FRCP.2005

Az anyatejben megjelenő toxinok kérdésének tárgyalását azért tartom fontosnak, mert néhány havonta, szinte óramű pontossággal, újra és újra felvetődik ez a téma a médiában. A hírek rémületet keltenek a várandós nők körében, ezzel eltántorítva őket a szoptatástól, és sok már szoptató anyát a szoptatás befejezésére késztetnek. Az újságírók szemmel láthatóan nem tudják, hogyan kellene ezt a kérdést jól kezelni. Néhányukat minden bizonnyal saját korábbi tapasztalataik motiválnak („az én kisbabám nem szopott és mégis jól van”), amelyeket teherként cipelnek, és így találnak lehetőséget arra, hogy igazolják az „általuk választott csecsemőtáplálási módot” a szoptatás pártolóival szemben. Ez persze szakszerűtlen, de nem lehet megállítani őket. Mások pusztán csak próbálkoznak, hogy valamilyen szenzációt jelentessenek meg, anélkül, hogy felfognák, mit is tesznek ezzel. Nem értik például azt sem, hogy az anyatejben előforduló toxinokról beszélve és a tápszert majdnem ugyan olyan jó alternatívának feltüntetve mennyit ártanak a szoptatásnak.

Miért is vannak ilyen tanulmányok, amelyek az anyatejben lévő toxinokat vizsgálják? A modern világban az anyatej állapota körül kialakult pánik úgy jelenik meg, mintha mindenki azért próbálná ezt tanulmányozni, mert az anyatej annyira szennyezett. A valódi ok azonban az, hogy az anyatej könnyen hozzáférhető, igen egyszerűen nyerhető humán váladék, ezért foglalkozik vele olyan sok tanulmány, nem azért, mert a kutatók különösebben aggódnának az állapota miatt.

A tápszer majdnem olyan, mint az anyatej?

Nem, semmiképpen sem! Csak azért, mert a tápszergyártó cégek néhány évente az általuk gyártott tápszerhez új alkotórészt adnak – amelyet ugyan már évek óta felismertünk az anyatejben, de addig ők tagadták, hogy annak bármilyen fontossága lenne – ez nem jelenti azt, hogy az „új és továbbfejlesztett” tápszer olyan lenne, mint az anyatej. Néhány esetben a tápszert fejlesztik ugyan, de emlékezhetünk rá, hogy korábban az „új és továbbfejlesztett” verzió megjelenése előtt is azt mondták, hogy „majdnem olyan, mint az anyatej”. Igaz ez például a hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak (DHA és AA) esetében is, amelyek a baba okosabbá tételére hivatottak (ezért nevezi egy cég kiválónak a tápszerét, holott az legjobb esetben is csak közepes értékelést érdemel). Sok éve tudjuk, hogy ezek a zsírsavak milyen fontosak, de éveken át (természetesen akkor, amikor még a tápszerekhez nem adták hozzá ezeket az alkotórészeket) a gyártók azt állították – és sok egészségügyi szakember az ő álláspontjukat visszhangozta – , hogy ezeknek a zsírsavaknak nincsen jelentőségük, és hogy nincsen semmilyen tudományos bizonyíték azok fontosságáról. (A Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság 1995-ös állásfoglalásában a koraszülött babák táplálási igényéről még mindig ez szerepel.) A körforgás szakadatlan: „a mi tejünk szinte olyan, mint az anyatej” kijelentést követi a „hozzáadtunk x anyagot és így még inkább olyan, mint az anyatej” állítás – és ez így megy már a XIX. századtól fogva.

Az igazság a következő:

  1. Bármit adjanak is a tápszerhez, még akkor is, ha azt ugyanolyan mennyiségben teszik bele, mint amennyi az anyatejben van, ez akkor sem jelenti azt, hogy a baba ebből ugyanannyit vagy ugyanolyan jól tud hasznosítani, ahogyan neki arra szüksége lenne. A vas példája segíthet ezt megérteni. Az anyatej elég vasat tartalmaz ahhoz, hogy a várandósság alatt felhalmozott vasraktárakkal együtt kielégítő legyen a mennyisége a baba 6 hónapos koráig. Ahhoz, hogy a tápszerrel táplált babák megfelelő mennyiségű vashoz jussanak, a tápszerbe legalább hatszor annyi vasat kell tenni, mint amennyi az anyatejben van. Ennek az az oka, hogy a tápszerből a vas nem tud olyan jól felszívódni a baba bélrendszerében, mint az anyatejből.
  2. Még mindig százszámra találhatók olyan komponensek az anyatejben, amelyeket a tápszerekbe nem tesznek bele.
  3. Az anyatej összetétele folyamatosan változik. Változik reggeltől estig, napról napra, a szoptatás kezdetétől annak befejezéséig. Változik az első naptól a negyedikig, a tizedikig, a századikig. Valójában nincs is arra mód, hogy megismerjük, mit is tartalmaz igazán az anyatej. Ez azt jelenti, hogy az anyatejet nincs lehetőségünk lemásolni, mert nincsen szabványos anyatej. Minden nő némiképp eltérő tejet termel, ezért abszurd a szabványos anyatejről szóló elképzelés. Az anyatej élő, dinamikus folyadék. A tápszer egy kémiai leves.

Mit is jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a tápszert gyógyszernek kellene tekintenünk, amely, ha jól meggondoljuk, pontosan az is. Egy normál folyadékot, az anyatejet helyettesíti. Csak nagyon felületesen tekintve olyan, mint amit helyettesít. A tápszerek rövid, közép és hosszú távú mellékhatásai jól ismertek, és ezek néha elég súlyosak és irreverzibilisek. A tápszer alkalmanként szükséges ill. ritka esetben életmentő lehet – csakúgy, mint a gyógyszerek.

A gyógyszerek – ahogyan a gyógyszertan professzorom tanította nekünk az orvosi egyetemen – mérgek vagy toxinok, amelyek jótékony mellékhatással bírnak. Mennyi bölcsesség van ebben a kijelentésben! Amikor egy anya úgy dönt, hogy anyatej helyett mesterséges tejjel táplálja a babáját, nem tudja elkerülni azt a problémát, hogy a babát toxinokkal terhelje.

Zavarba ejtő, hogy mennyire engedékenyek vagyunk a tápszerekkel szemben! Egyetlen, az anyatejben talált toxinokról hírt hozó újságcikkben vagy televíziós műsorban sem olvashatunk vagy hallhatunk a tápszerben lévő toxinokról. A toxinok ott vannak a tápszerben is. Földünk egészen a Sarkvidékekig szennyezett, miért éppen a tápszer ne lenne az? A tápszer tele van nehézfémekkel – beleértve természetesen az ólmot is – sokkal nagyobb mennyiségben, mint az anyatej. És miért ne lehetnének jelen a növényvédőszerek a tápszerben? Végül is azon a vidéken, ahol a szarvasmarhákat tenyésztik, permetezik a mezőket. És ahol a szóját termesztik ott is permeteznek! Érdekes, hogy erről az újságokban soha nem lehet olvasni!

De a toxinok nem jók, ugye?

Nem, nem jók, de a szoptatás segít csökkenteni a káros hatásaikat. Íme néhány tény:

  1. A toxinok növelik néhány rákféleség kialakulásának a kockázatát. Ez igaz, azonban a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák rizikója kisebb ezen rákok kialakulására, mint mesterségesen táplált társaiké.
  2. A toxinok károsan befolyásolják az idegrendszer működését és a tanulási képességek kialakulását. Igaz, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák jobban teljesítenek a neurológiai és intelligencia tesztekben, mint mesterségesen táplált társaik és minél tovább tartott a szoptatás, annál kifejezettebb a különbség.
  3. A toxinok károsan befolyásolják az immunitást. Igaz, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a szoptatott babák jobb és érettebb immunrendszerrel rendelkeznek, mint mesterségesen táplált társaik és ez a jobb immunrendszeri funkció nem csak a szoptatás időtartama alatt, hanem tovább is fennmarad a gyermekkorban.

Mit kellene tennünk?

Aki szoptatja a kisbabáját, a világon a lehető legjobbat teszi érte mindenféle tekintetben! A szoptatás környezetbarát dolog. A tápszer szennyezi a környezetet. Az a tény, hogy szennyeződések vannak az anyatejben hasonlatos ahhoz a szituációhoz, amikor kanárit visznek a szénbányákba. Kellene aggódnunk azért, amit a bolygónkkal teszünk, de nem lenne szabad, hogy ez oda vezessen, hogy az anyákat a mesterséges táplálásra buzdítsuk!

Fordította: Kovács Bettina

Az eredeti írás itt vagy itt elolvasható.