Előfordul, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerül szoptatni. A legtöbb asszony arra gyanakszik ilyenkor, hogy a hiba a “berendezésben”, vagyis az anyamellben keresendő. Lássuk, mely esetekben indokolt ez a gyanú, és hogyan lehet megelőzni vagy megoldani a problémákat.

Sajnos egyik gyermekemet sem sikerült kizárólagosan szoptatni, pedig úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy anyatejen nevelkedjenek. Mindhárom gyerek egészséges, annak ellenére, hogy a szülés utáni napokban mindegyiküknél komplikáció adódott. A két nagyot négy hónapig szoptattam, pótlás mellett, és most a kicsinek sem elég az anyatej, pedig mindent megteszek azért, hogy szopni tudjon. Gyakran mellre teszem, akár a játszótéri padon is, fejek, eszem, iszom tejszaporítónak tartott ételeket. Nincs több ötletem. Az ismerősöknek lenne igazuk, miszerint ilyen alkat vagyok, ezt örököltem, kevesebb a tejmirigyem?
A. R., Komló

A válasz nem is olyan egyszerű! A szoptatási gondok feltárásához, megelőzéséhez és megoldásához a szakembernek ki kell kérdeznie az anyát a mell “előéletéről”. Az asszony életében ugyanis előfordulhattak olyan események, amelyek befolyásolhatják a szoptatás sikerességét. Az összegyűjtött adatok alapján legtöbbször fény derül a probléma forrására. Ehhez ismerni kell az előző gyermek szoptatásának történetét (ha többedik babáról van szó), a szülés lefolyását, az ott alkalmazott gyógyszereket. Tudni kell arról, hogy az anya átesett-e valamilyen emlőműtéten (kozmetikai vagy más okból), esetleg szív- vagy mellkasfali műtétet végeztek-e rajta. Volt-e valamilyen balesete (égés, roncsolás), ami a mellét is érintette? Változott-e a mell mérete, alakja a terhesség során? Mindezek ismeretében meg kell vizsgálni a mell állapotát és a gyermeket. Mielőtt kimondanánk a végkövetkeztetést, a szoptatás folyamatát is meg kell figyelni ahhoz, hogy az anya hatékony segítséget kaphasson, mert előfordulhat, hogy “technikai” okai vannak a kudarcnak.

A teljes cikk itt olvasható.