Az anyatej kincs, ami vagy van, vagy nincs, vagy van ugyan, de nem elég. Sokan mindent megtesznek azért, hogy egy pici tejet kicsikarjanak magukból, és minél több ideig szoptathassanak, vagy ha nincs anyatejük, valahonnan szerezzenek. De honnan és kitől?

Ha a szoptatás jut eszembe, mindig is mázlistának éreztem magam: bőven volt tejem, és sosem stresszeltem azon, mikor fog elfogyni. Míg az egyik barátnőm szoptatási tanácsadóhoz járt, hogy beinduljon a teje, a másik egész nap tejgyűjtő kagylóban rohangált, hogy az a pár csepp se menjen kárba, ami esetleg kicsurran. Mellettük én voltam a tejcsárda; a lengyel tetra pelenkát kellett nyolcrét hajtogatva a melltartómba tuszakolnom, mert a drogériákban kapható betétek nem bírták a terhelést.

A cikk folytatása a Nők Lapja Cafén olvasható.