Békés forradalom: Anyaság és a 13 milliárd dolláros bűntudat

Melissa Bartick

Amióta a Pediatrics c. folyóiratban megjelent “Az optimálisnál kisebb arányú szoptatás terhe az USA-ban” című, Arnold Reinhold-dal közösen írt tanulmányunk, sok kérdést kaptam újságíróktól azzal kapcsolatban, hogy mit tehetne az Egyesült Államok azért, hogy javuljanak a szoptatási mutatók. Jó néhány olyan megjegyzést is kaptam, melyek azt vetik fel, hogy ez a kutatás nem arra jó-e csak, hogy bűntudatot ébresszen azokban az anyákban, akik nem tudtak szoptatni.

Az ezekre a kérdésekre adott válaszok szorosan összefüggenek, és jól illusztrálja őket a következő “Két születés története”. Amint majd láthatjuk, ha összehasonlítjuk, minek kellene történnie, mikor egy nő megszüli gyermekét azzal, ami valójában történik, átérezhető, mennyire nehéz lehet egy amerikai* nőnek a szoptatás, de mennyivel könnyebb lehetne, ha a dolgok csak egy kicsit is másképp működnének errefelé.

Első számú szülés: Szülés az ideális, családbarát Egyesült Államokban

Dúla segítségével szülsz. Segít, hogy elkerülhesd a császármetszést és a vákuumos szülést, ezért alkalmazza őt a kórház. A babádat megtörlik és rárakják a mellkasodra, feje a melleid között. A nővér egy takarót tesz rátok, majd a párod elvágja a köldökzsinórt. A nővér értékeli a baba méhen kívüli élethez való első alkalmazkodását, miközben ő a mellkasodon pihen.

Ahogy fekszel, félig kitámasztva, boldogan és kimerülten, a baba a kezeit és lábait használva a melledhez mászik és szopni kezd. Egy órára magatokra hagynak titeket a partnereddel, hogy zavartalanul örülhessetek babátoknak, akibe mostanra belevésődött a megfelelő szopási viselkedés, hála az első szoptatásnak. Ezután átvisznek a szobádba, babáddal a mellkasodon.

A nővér visszatér és megméri a baba súlyát, hosszát, és meg is vizsgálja őt ott, a szobátokban. Vele vagy, amikor megkapja K-vitamin injekcióját és antibiotikumos szemkenőcsét. A babádat ekkor visszakapod, ismét a mellkasodra teszik, bőrötök összeér. A szobádban marad veled, amíg haza nem tértek. A szülésfelkészítő tanfolyamon hallottak szerint megkérted a legtöbb látogatót, hogy várjanak hazatérésetekig, hogy kipihenhesd magad. A telefonod is lehalkítod, hogy ne ébresszenek fel telefonhívások. Mielőtt elhagyjátok a kórházat, a baba rutin „sarokbaszúrós” vérvételére szoptatás közben kerül sor, te pedig meglepődve tapasztalod, hogy egyáltalán nem is sír. Világos szoptatási tanácsokkal hagyjátok el a kórházat, és telefonszámokat is kapsz arra az esetre, ha segítségre lenne szükséged. Nem kapsz termékmintákat és „ajándékokat” tápszercégektől.

Két nappal később meglátogat a gyerekorvosotok, aki a baba súlyát picit alacsonynak találja, de a baba egyébként egészségesnek tűnik. Elküld egy IBCLC laktációs szaktanácsadóhoz, ahol csak a szokásos vizitdíjat kell fizetned. Ő alaposan kivizsgálja a helyzetet és azt javasolja, hogy növeld a szoptatások gyakoriságát néhány napig, és ennek meg is lesz az eredménye.

Három hónapos fizetett szülési szabadságod van, mialatt megkapod szokásos fizetésed 80%-át. A kisbabád karnyújtásnyira alszik tőled, és mivel megtanultad, hogyan tudsz fekve szoptatni a sötétben is, egész kipihenten ébredsz minden reggel.

Mikor újra dolgozni kezdesz, a munkáltatód rugalmas munkaidőt engedélyez számodra. Munkahelyed politikája lehetővé teszi, hogy a szülők magukkal vihessék kisbabájukat a munkába, így gyakran viszed is a babádat magaddal. Csakúgy, mint más hasonló politikájú cégeknél, a kollégák élvezik, hogy egy csecsemő van körülöttük, és te boldognak, nyugodtnak és produktívnak érzed magad.

Mikor a kisbabád aktívabbá válik, beadod a munkahelyed melletti bölcsődébe, így meg tudod őt szoptatni ebédidőben, és fejhetsz tejet az erre kialakított szobában munka közben. Vettél egy jó mellszívót a biztosításod tartós egészségügyi eszközökre fordítható keretéből. 6 hónap után bevezeted a szilárd táplálékot. Pár hónappal később már nem szükséges fejned, de babád még további egy évig szopik mindkettőtök örömére. A kisbabád annyira egészséges, hogy egyszer sem kellett egy egész napot kihagynod a munkából.

A te szülésélményed ehhez hasonló? Vagy inkább a következőhöz?

Kettes számú szülés: szülés a valódi Egyesült Államokban

Egészséges babának adsz életet és nem hallottál még dúláról. A köldökzsinórt elkötik és elvágják, mielőtt bárki akárcsak annyit tudna mondani, hogy „Kisfiú!”. A kisbabád máris a szoba túlsó felén lévő melegítő alatt van, ahol Apgar-t mérnek, kap egy K-vitamin injekciót, és antibiotikumos kenőcsöt nyomnak a szemébe, amitől elhomályosul a látása. Ráteszik egy hideg mérlegre, megmérik a súlyát és a hosszát. A nővér is megvizsgálja egy másik szobában. Megfürdetik, lemosva róla anyukája illatát. Végül gyakorlott kezek szoros kis csomaggá pólyázzák és visszakapod, melléd fektetik, hogy a karjaidban tarthasd.

Bőre nem ér bőrödhöz, karját és lábát pedig nem tudja mozgatni, hogy a melledhez másszon. Észre sem veszed, és már egy óra elmúlt a szülés óta, és mivel kihasználatlanul véget is ért babád születés utáni éber időszaka, mély álomba zuhan, anélkül, hogy spontán szopott volna. Megpróbálod felkelteni a figyelmét a melled iránt, de ő túlságosan fáradt ahhoz, hogy igazán próbálkozzon. Mivel be van bugyolálva és megfürdetve, nem tudja tapintását és szaglását kihasználni, hogy odamásszon a melledhez. Nem tudsz eleget ahhoz, hogy levetkőztesd és megetesd rögtön szülés után, mert a szülésfelkészítő tanfolyamon nem hangsúlyozták, milyen fontos a bőrkontaktus az első három napban. Ezt egy külön, szoptatásról szóló tanfolyamon tárgyalták, és neked sem pénzed, sem időd nem volt, hogy mindkettőre elmenj.

Épp elkezdenél megismerkedni örömöt adó kis batyuddal, amikor a személyzet úgy dönt, ideje megmérni a baba testhőmérsékletét és vércukorszintjét. A glukózszintje 45: újszülöttnél ez normális, de egy felnőttnek alacsony. A testhőmérséklete szintén alacsony egy kissé – a fürdetés, a hideg mérleg, a pólya és az anyja testétől távol töltött idő hipotermiához vezetett.

A hipotermia és a hipoglikémia súlyos fertőzésre utalhatnak, így azonnal kiveszik a babát karjaidból és leviszik az újszülöttosztályra, ahol úgynevezett szepszisértékelésen esik át. Melegítő inkubátorba fektetik és vért vesznek tőle, majd az újszülöttosztályon tartják néhány órára, így nem tudsz vele lenni, miközben regenerálódsz a szülés után. Kap 60 ml tápszert, aminek nagy részét kihányja, hiszen egy öt órás újszülött gyomra nem nagyobb egy teáskanálnál: a mérete arra tökéletes, hogy megeméssze az előtejet, melyet az anyamell termel az első néhány napban.

Végül szépen bepólyálva visszakapod kisbabádat. Most éberebb, de nem igazán vésődött bele a szopás, és nagyon fel is zaklatták a nap eseményei. Lehet, hogy jóllakott a kapott tápszertől, és nem nagyon szopik. Később a nap folyamán újra próbálkozik. A nővérek megpróbálnak segíteni nektek, de úgy tűnik, mind más tanácsot ad, és ezek nagy része egymásnak ellentmondó. Mit sem tudsz arról, hogy tanácsaikat nem tudományos eredményekre, hanem saját tapasztalataikra alapozzák, hiszen nem igazán kaptak képzést a szoptatásról. Nem is tudod, melyiknek higgy. Végül a babádat éjszakára elviszik, „hogy ki tudd magad aludni”, etetésre pedig odahozzák neked. Nem érzi jól magát az újszülöttszobában, ezért sír, és te sem alszol túl sokat.

Érzel egy kis fájdalmat, mikor rákap a melledre, azt mondják, ez normális. Annyira örülsz a babád születésének, hogy mindenkinek telefonálsz, és sok látogatód jön, akik körbeadogatják a babát. Talán valaki szeretné cumisüvegből megetetni, te meg úgy gondolod, miért is ne. Rágni kezdi az öklét, de soha senkitől nem hallottad, hogy ez azt jelenti, hogy éhes, ezért adsz neki egy játszócumit, amit a kórházban kaptatok, hogy az ökle helyett azt szopja. Nem tudsz arról, hogy a kórházban kapott tápszer és cumi aláaknázza szoptatási erőfeszítéseidet. Meglepő, hogy az ápolószemélyzet nem informál erről, és hogy a szülésfelkészítőn sem volt erről szó. Túl szégyenlős vagy ahhoz, hogy mindenki előtt megszoptasd. Végül a vendégek távoznak, de ekkorra a babád már őrjöng, minek eredményeképp nem sikerül jól a szoptatás.

Az éjszaka folyamán, amit az újszülöttosztályon tölt, megmérik. Az derül ki, hogy a kelleténél több súlyt veszített. Az orvos szerint azért, mert még nem indult be a tejtermelés, és újabb adag tápszert javasol. A babád továbbra is boldogan cumizik és a csecsemőszobában alszik, annak ellenére, hogy súlyvesztése riasztó. És senki sem javasolja azt, hogy gyakrabban tedd mellre, hogy aludjon melletted, hogy dobd el a cumit és konzultálj egy szoptatási tanácsadóval, pedig ezek segítenének a szoptatási problémák helyrehozásában.

Egy órával azelőtt, hogy elhagynátok a kórházat, benéz hozzátok a szoptatási tanácsadó, de mivel annyira kevesen vannak a csapatában, nem tudott korábban eljönni hozzád, amikor leginkább szükséged lett volna rá. Most is kevés ideje van arra, hogy a problémáiddal foglalkozzon. Távozáskor aztán kapsz a nővértől egy tápszercéges reklámszatyrot, megtöltve ingyenes tápszermintákkal és szoptatási információkkal, amelyek a szoptatást egy kissé nehézkesnek és félelmetesnek mutatják be. Azt mondja, hogy ha bármilyen problémád van, fordulj a gyerekorvoshoz.

Az első otthon töltött éjszaka a dolgok nem mennek túl jól. Már az éj kellős közepén jártok, és a babád nem hagyja abba a sírást, hiába próbálod szoptatni. Eszedbe jut, nem lenne-e jobb feladnod. Előveszed az azonnal fogyasztható üveges tápszermintát, ő pedig végre abbahagyja a sírást. Probléma megoldva – legalábbis egyelőre.

Igazán szeretnél szoptatni, így reggel megpróbálsz keresni egy szoptatási tanácsadót. Találsz egy úgynevezett „szoptatási tanácsadó”-t a telefonkönyvben, aki segítőkész, de a biztosító nem fizeti ezt a szolgáltatást. Találsz valaki mást is, aki „laktációs szaktanácsadó”. Fogalmad sincs, mi lehet a különbség a kettő között. Mivel ezeknek a szakembereknek egyik állam sem ad hivatalos oklevelet, te sem tudhatod, mennyire értenek a szakmájukhoz.

Elmész a laktációs szaktanácsadóhoz, de készpénzben kell fizetned. Segít. Ezután kérvényt kell benyújtanod a biztosítódnak, és reménykedhetsz, hogy visszatérítik a költségedet – mindezt miközben újszülött kisbabád gondját viseled. A laktációs szaktanácsadó azt javasolja, hogy fejj elektromos mellszívóval, hogy beálljon a tejtermelés, ami most már kezd veszélybe kerülni a sok tápszer miatt, és mert a babád szopási technikája nem igazán hatékony még, mivel nem tanulta meg rögtön az elején. A biztosítód nem engedélyezi, hogy a tartós orvosi eszközökre költhető összegből fizesd a mellszívót, így megpróbálod az egészségpénztári kártyáddal fizetni, de ez sem engedélyezett. 250 dollárt fizetsz zsebből. Még szerencse, hogy kaptál ajándékba vásárlási utalványt!

Elmész a gyerekorvoshoz rutinvizsgálatra. Mivel ő nagyon keveset tanult a szoptatásról, nem tudja, hogyan segíthetne neked, viszont aggódik amiatt, hogy a kisbabád túl sokat fogyott, ezért azt javasolja, hogy adj neki egy kis tápszert. Nem tudod, most mihez kezdj, hiszen a laktációs szaktanácsadó mást mondott.

Grrr! Nagyon nehéz ez az egész – gondolod. Végül a dolgok csak kialakulnak, mivel olyan keményen küzdesz és mert a párod, a családod és a barátaid is mind melletted állnak. 4 hetes korára kisbabád kizárólag szopik, és szépen gyarapodik. Te pedig kiélvezed azt az időt, ami még maradt az ilyenkor járó fizetetlen szabadságodból. De már csak két heted van hátra munkábaállásig: nem engedhetsz meg magadnak több fizetés nélküli szabadságot.

Elkezdesz fejni, hogy legyen fagyasztott tejkészleted, mire visszamész dolgozni. A munkáltatóddal megszervezitek, hogy legyen majd egy hely, ahol tudsz fejni – milyen szerencsés vagy, hogy ez nem a mellékhelyiség lesz! Visszamész dolgozni, de hamar felfedezed, hogy a tejed apad, a kisbabád pedig egész éjjel szopizni akar. Kimerülsz.

Felhívod a szoptatási tanácsadót, aki elmondja, hogy a tejmennyiség csökkenése elég általános jelenség, amikor az anyák visszamennek dolgozni. Elmagyarázza, hogy a mellszívók nem tudják olyan hatékonyan kiszívni a tejet, mint a babák, ezért csökkenhet a tejtermelés. A baba pedig akkor pótolja a hiányt, amikor vele vagy – ez pedig történetesen éjszaka van. Ez az úgynevezett „fordított ütemű etetés”- mondja. Elmélázon azon, hogy lehet, hogy erről nem hallottál sem a gyerekorvostól, sem a szülész-nőgyógyászodtól egyik vizit alkalmával sem.

Szeretnél újra elmenni a laktációs szaktanácsadóhoz, de a biztosítód ezt a szolgáltatást csak újszülött babák esetében fizeti. „Az én biztosításom legalább valamit fizetett”- gondolod magadban. „A barátnőmé egyáltalán nem fedezi a szoptatási segítséget”.

Majdnem elalszol az autóban munkába menet. „Ez őrület”- gondolod. „A kisbabámnak inkább arra van szüksége, hogy életben legyek, mint arra, hogy szoptassam”. Végül feladod. Egyszerűen nem bírod ezt tovább csinálni. Nagyon szomorú és csalódott vagy.

Te is része leszel a statisztikának: egyike leszel az amerikai nők 41%-ának, akik 3 hónapnál korábban elválasztják csecsemőjüket. Pokoli lelkiismeret-furdalásod van, főleg, hogy állandóan csak azt hallod, mennyire nagyszerű a szoptatás, és most ráadásul itt ez az új tanulmány, ami arról szól, hogy évi 13 milliárd dollárt tudna az USA megtakarítani a szoptatással, meg mindenki arról beszél, hogy a szoptatás életeket menthet meg és még te is egészségesebb leszel tőle. Te csak annyit kívánsz, hogy bárcsak ez a sok ember fogná be szépen a száját.

Most, hogy hallottad mennyiben különbözik az, amilyen lehetett volna a szoptatásélményed attól, amilyen valójában volt, mondd meg nekem:

Bűntudatod van amiatt, hogy nem szoptattál? Vagy dühöt érzel amiatt, mert nem kellett volna így történnie?

Ha a válaszod az, hogy dühös vagy, akkor szedd össze azt a dühöt és írj a kórházadnak. Írd meg nekik, hogy azt szeretnéd, ha bababarát kórházzá válnának, hogy senki másnak ne kelljen azon átmennie, amin te keresztülmentél csak azért, hogy táplálhasd a gyermekedet! Írj az állami és a szövetségi törvényhozóknak – követeld, hogy olyan törvényeket támogassanak, amelyek megkönnyítik a szoptatást: mint például a szoptatási tanácsadók hivatalos bejegyzése, és legyen követelmény, hogy a biztosító fizesse a laktációs tanácsadást és szolgáltatásokat! És írj a képviselőidnek és a szenátoroknak, kérd, hogy kapjanak a munkahelyek adókedvezményt a helyi gyermekmegőrzőkhöz, és mondd el nekik, hogy nem akarod, hogy az USA maradjon az egyetlen fejlett ország, ahol nincs fizetett szülési szabadság!

Igen, én kutató vagyok és orvos, de anya is vagyok. Mivel az Egyesült Államokban élek, valószínűleg sejted, az én szülésélményem milyen volt. Talán hallottad, amikor szerepeltem a híradókban és arról beszéltem, hogy az anyáknak nem szabad bűntudatot érezniük. Én is átmentem ezen. Fogd a bűntudatodat, fordítsd a visszájára, és tegyél valamit azért, hogy más anyáknak ne kelljen azon átmenniük, amin te átmentél! Mi mind jobbat érdemlünk.

Fordította: Vidovszki Noémi

Forrás

*A cikk az amerikai anyák tapasztalatairól szól, de a magyar helyzet nem sokban különbözik ettől. Az egészségügyi személyzet alapképzéséből nálunk is hiányzik a szoptatással kapcsolatos ismeretek oktatása, ezért a magyar anyák hasonló, a szoptatást aláásó gondozásban részesülnek a szülészeti intézmények többségében és a területen is.