A mellbimbófájdalom a szoptatás első napjaiban nem szükségszerű. A fájdalmas szoptatás azt jelzi, hogy valami nincs rendben, és változtatnunk kell.

Mi számít normálisnak és mi nem?

A szoptatás első napjaiban számíthatunk bizonyos fokú mellbimbó-érzékenységre. Ahogy a kisbaba ínye megszorítja a mellbimbót, és húzza a mellszövetet, kellemetlen, húzó érzés jelentkezhet. Azonban amikor a baba szívni kezd, beindul a tejleadó reflex, és a tej folyik, a szoptatás azonnal kellemesebbé válik. A kezdeti fájdalomnak a szülést követő 2-4. nap között javulnia kell, feltéve, hogy a kisbaba jól van mellen (megfelelő testhelyzetben és technikával szopik).

Ha a kisbaba nehezen tanulja meg, hogyan kapja be a mellet, számíthatunk rá, hogy a mellbimbó érzékennyé, fájdalmassá válik. A szoptatás teljes hossza alatt fennmaradó fájdalom, vagy az egy hétnél tovább tartó érzékenység arra utal, hogy változtatni kell a mellre tapadás vagy a szopás módján. Fontos, hogy még azelőtt lépjünk, mielőtt a helyzet tovább romlik, és a mellbimbó fájdalmasan kisebesedik. Ha olyan erős fájdalmat érzünk hogy már rettegéssel gondolunk a következő szoptatásra, kérjünk segítséget szoptatási tanácsadótól!

A szülést követő napokban-hetekben fennálló mellbimbófájdalom rendszerint a nem megfelelő mellre tapadás és szopási technika eredménye. A kezdeti időszak után sem múló fájdalomnak, vagy a problémamentes szoptatási időszakot követő mellbimbófájdalomnak más oka is lehet, például gombás (candida) fertőzés.

Hogyan előzzük meg a mellbimbófájdalmat?

Ha gondosan odafigyelünk arra, hogyan kapja be a kisbaba a mellet, azzal megelőzzük, vagy legalábbis minimálisra csökkentjük a mellbimbófájdalmat. A megelőzés a legjobb orvosság! Nézzük át a mellre helyezés alapjait, hogy a kisbaba jól legyen mellen! Ha gondunk támad a szoptatási testhelyzettel vagy a mellre tapadással, keressünk fel szoptatási tanácsadót! Fontos, hogy mielőbb segítséget kapjunk, még mielőtt a mellbimbófájdalom komolyabb méreteket ölt, vagy a kisbaba rossz szopási technikája rögzül.

Találjuk meg az okot!

Az első és legfontosabb dolog annak ellenőrzése, hogy jól van-e mellen a kisbaba: milyen testhelyzetben, milyen technikával szopik. Ha mindezek rendben vannak, akkor a szopás közben jelentkező nyomás, valamint a nyelv és az íny “munkája” a bimbóudvart (a bimbó körüli sötét részt) éri, nem az érzékeny mellbimbót.

Ha a mellbimbók nagyon fájnak, akkor valószínűleg a kisbaba nem vesz be elég mellszövetet a szájába. A mellbimbó csúcsán látható hosszanti vörös csík vagy ideiglenes bemélyedés a bimbó tövénél azt jelzi, hogy a bimbó nincs bent elég mélyen a kisbaba szájában szopás közben. A kicsi nyelve a mellbimbó hegyét dörzsölheti (juj!), vagy az ínye a bimbó tövén rágcsál, ahelyett, hogy a bimbóudvar fölött helyezkedne el (lásd az illusztrációt). Ez a fajta szopás fájdalmat okoz az anyának, és nem is hatékony a kisbaba szempontjából, hiszen nem jut elég tejhez, ha csak a bimbó tetejét szívja.

Így oldhatjuk meg a problémát

  • Ismételjük át a mellre helyezés alapjait! A kisbaba mellmagasságban, a mellbimbóval egy szinten helyezkedik el, jól megtámasztva? Az oldalán fekszik, közel a mellhez végig a szoptatás alatt? A mellet tágra nyitott szájjal veszi be? Az alsó és felső ajkai úgy kifordulnak, mint egy halacskának? Kényelmesen megtámasztottuk a hátunkat, vállainkat és karjainkat, hogy a baba ne csúszkáljon a mellbimbón a szoptatás alatt, és lazán tartjuk (nem szorítva)? A mellet ujjainkkal alul megtámasztjuk, hüvelykujjunkkal felül, hogy a súlya ne nehezedjen a kisbaba arcára? (A megfelelő mellre tapadást az ún. nyugágy testhelyzet (ld. kép) segíti a leghatékonyabban, mivel ez a pozíció stimulálja a baba veleszületett reflexeit, amik arra ösztönzik őt, hogy nagyra tátott szájjal, mélyen bekapja a mellbimbót. – a szerk.)
  • Ösztönözzük a babát arra, hogy minél több mellszövetet vegyen a szájába! A mellbimbón kívül legalább 2,5 centiméternyi mellszövetnek el kellene tűnnie a szájában. Várjuk meg, amíg a kisbaba nagyra nyitja a száját, és csak akkor húzzuk a mellhez! Fontos, hogy a bimbóudvar egy részét is a szájába vegye.
  • Alkalmazzuk a szendvicsfogást, hogy a kisbaba minél nagyobb részt vegyen be a szájába a mellszövetből! Ehhez támasszuk meg a mellünket alulról ujjaink segítségével – a hüvelykujj legyen felül, a bimbóudvar mögött. Ujjaink nyomásával lapítsuk el a mellet, közben toljuk hátra, a mellkasunk felé. Ezáltal a bimbóudvar hosszabb és keskenyebb lesz, és a kisbaba könnyebben be tudja venni a szájába.
  • A mellet támasztó kezünk mutatóujjával nyomjuk lefele a kisbaba ajkát, amikor bekapja a mellet. Ez segít, hogy nagyra nyissa a száját. A gyengéd nyomást szoptatás közben is alkalmazhatjuk. Ha elég nagyra nyitott szájjal szopik, nem szorít rá a mellre, és nem okoz fájdalmat.
  • Győződjünk meg róla, hogy a kisbaba ajkai kifele fordulnak! Ha az alsó ajkát beszívja, az fájdalmat okoz a mellbimbó alsó részén. A szoptató anyának elég nehéz ezt saját szemmel ellenőriznie, amikor a kisbabája éppen szopik, ezért kérjünk meg valakit, hogy kukkantson be a mellünk alá, és nézze meg helyettünk! A csecsemő ajkát óvatosan kényelmesebb helyzetbe húzhatjuk szoptatás közben is.
  • Ellenőrizzük a kisbaba nyelvét is szoptatás közben! Ha óvatosan lehúzzuk az alsó ajkát, azt kell látnunk, hogy a nyelvcsúcs a baba alsó ínyén átnyúlik, a nyelv az alsó ajak és a bimbóudvar között helyezkedik el. A kis nyelv felveszi a mellbimbó formáját, alulról körülölelve azt, így segíti a tejcsatornák kiürítését, és a tej eljuttatását a torok felé. A nyelv továbbá védi a mellet az erőteljes szopástól is. Ha nem látjuk a kisbaba nyelvét a mell alatt szoptatás közben, akkor lehet, hogy a kisbaba száján belül mozog, dörzsölve az érzékeny mellbimbót.
  • A nyelv pozíciójának korrigálásához először is győződjünk meg róla, hogy a kisbaba nagyra nyitott szájjal tapad a mellre, és nyelve előre és lefelé mozog. A helyes nyelvmozgást úgy segíthetjük elő, ha a mellet támasztó kezünk mutatóujjával a baba állát óvatosan, finoman lefele nyomjuk. Az állkapocs nagyobbra nyitása általában segít, mert hatására a kisbaba jobban kinyújtja a nyelvét. Már a mellre helyezés előtt is érdemes az állat lehúzni, mert segít a nyelv lent tartásában. A hónaljtartás is hasznos lehet.
  • Ha úgy látjuk, hogy a baba nyelve nem ér túl az alsó ínyén, vagy hogy nem öleli körül a mellet alulról, hanem lefele pöndörödik, lehet, hogy lenőtt nyelvvel van dolgunk. Ha a pici nyelv látszólag kifele löki a mellet a szájából, lehetséges, hogy a nyelvkilökő reflexe túl erős.
  • Mindig szüntessük meg a vákuumot, mielőtt a kisbabát levesszük a mellünkről. A „lecuppantás” fájdalmas, és meglepően hosszú ideig tartó mellbimbófájdalmat okoz. Ehelyett csúsztassuk be egyik tiszta ujjunkat a baba szája sarkába, vagy gyakoroljunk enyhe nyomást a mellre a baba szájához közel, így szüntetve meg a szívóerőt.
  • Kerüljük a cumik és cumisüvegek használatát, legalább addig, amíg a kisbabánk beletanul a szopásba. A tej kiszívása üvegből egészen más technikát kíván, mint a mellből szopás. Ha a kisbaba a mellből is úgy próbál tejhez jutni, mint a cumisüvegből, az rossz hatással van a mell bekapásának és a szívásnak a technikájára is. Azok a kisbabák, akik az első napokban mellből és cumisüvegből is kapnak tejet, feltehetően cumizavarosak lesznek. Kerüljük a cumisüveget és a nyugtató/játszócumit is!

A szoptatás első napjaiban folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy a kisbabánk jól legyen mellen. Ez gyakran azt jelenti, hogy újra és újra megszakítjuk a szopást, és elölről kezdjük az egész folyamatot, amíg a kisbaba szájában megfelelően van a mellbimbó és a bimbóudvar. Ha így teszünk, jutalmunk hamarosan a fájdalommentes szoptatás élménye lesz. Ha küszködünk a mellre helyezéssel, vagy ha mellbimbónk fájdalma erős, ráadásul sebes vagy vérzik, kérjünk segítséget! Minél előbb meglépjük ezt, annál könnyebben és gyorsabban orvosolhatjuk a problémát. Hívjunk fel egy IBCLC szoptatási tanácsadót vagy La Leche Liga szoptatási tanácsadót.

Mit tegyünk ha a szoptatás fájdalmat okoz?

A kisbaba mellre tapadási és szopási technikájának javítása sokkal kellemesebb élménnyé teszi a jövőbeni szoptatást. Tudatosítsuk magunkban, hogy a fájdalom és érzékenység nem tart örökké – pár napon belül mindenképpen csökkennie kell. Hogy ne fájjon a szoptatás, próbáljuk ki az alábbiakat:

  • Próbálkozzunk különféle szoptatási testhelyzetekkel, úgy mint a bölcsőtartás, hónaljtartás és a fekve szoptatás. Ha váltogatjuk a baba helyzetét, és nem mindig ugyanabban a pózban szoptatunk, azzal megváltoztatjuk a szopás közbeni nyomás eloszlását a bimbóudvaron és a mellbimbón.
  • Kezdjük a szoptatást a kevésbé fájdalmas oldalon. Ha ki kell ürítenünk a fájós mellet is, várjuk meg, amíg a kisbaba a másik mellet szopva kiváltja a tejleadó reflexet, és gyorsan tegyük át az érzékenyebbre. A mellbimbófájdalom jellemzően kevésbé intenzív, miután a tej már elkezdett folyni.
  • Akkor szoptassuk meg a kisbabát, amikor még nem nagyon éhes, így nem szopik olyan mohón és erőteljesen, valamit együttműködőbb a többszöri mellre helyezős próbálkozásainkkal is. A gyakoribb és rövidebb ideig tartó szoptatások előnyösebbek a mellbimbók szempontjából, mint a nagy szünetekkel tarkított hosszúak.
  • Párnázzuk ki a mellbimbót! Amikor a kisbabát mellre tesszük, a hüvelyk- és mutatóujjunk gyengéd nyomó mozdulatával a bimbóudvar bőrét csúsztassuk előre. Ez ráncot képez a mellbimbó tövénél, így kipárnázza a fájdalmas mellbimbót.
  • Ha a kisbaba komfortszopásra szeretné használni a mellünket, és a mellbimbófájdalom nagyon erős, nyugtatócumi helyett adjuk oda neki a mutatóujjunkat. Miután a csecsemő jóllakott, gyakran még hosszasan szeretne a mellünkön maradni – ez a komfortszopás. Ezt azonban fájó mellbimbókkal nagyon nehéz elviselni. Apukák használhatják az alaposan megmosott kisujjukat is. Amikor egy kisbaba a mellbimbót utánzó eszközt (nyugtató- vagy etetőcumi) vesz a szájába, olyan szopási szokásokat sajátít el, amelyek megnehezítik, hogy belejöjjön a mellbimbó helyes bekapásába és a hatékony szopásba.
  • Kerüljük a túltelítődést! A duzzadt, túltelített mellet nehezebb bekapnia kisbabánknak. A gyakori szoptatás segít ezt megelőzni. Fájdalmas mellbimbókkal a komfortszopást lehet, hogy korlátozni szeretnénk, ennek ellenére nagyon fontos, hogy annyiszor és olyan hosszan szoptassunk, hogy a mellet alaposan kiüríthesse kisbabánk. A túltelítődés nem csak a mellre helyezést nehezíti meg, de a fájdalmat is fokozza.
  • Zsibbasszuk el a mellbimbót jegeléssel! Ha a fájdalom nagyon erős, szoptatás előtt jegeljük a mellbimbót nedves textíliába csomagolt jéggel.

A fájdalmas emlőbimbók gondozása

Bármit megtennénk, hogy mellbimbóink ne fájjanak, és minél gyorsabban helyre jöjjenek. Következzen pár bizonyítottan hatásos ötlet az érzékeny bőr megnyugtatására:

  • Minden szoptatás után fejjünk ki kézzel pár csepp anyatejet, és masszírozzuk be ezt a természetes bőrnyugtatót a mellbimbó bőrébe. Ez fokozza a vérkeringést, és elősegíti a gyógyulást. A kolosztrum ideális bőrápoló krém.
  • Győződjünk meg róla, hogy a mellbimbók felszíne “használaton kívül”nem nedves. A szoptatás végén puha pamut anyaggal itassuk le a fölösleges nedvességet. Ha ez a finom, lapogató mozdulat is fájdalmat okoz, hagyjuk, hogy melleink a levegőn száradjanak meg. Ne húzzuk vissza a melltartót és a pólót, amíg a mellünk meg nem száradt. Vagy egyáltalán ne is hordjunk melltartót, főleg éjjel ne. A szivárgó tej miatt fekhetünk törülközőre. Használjunk új, száraz melltartóbetétet minden szoptatás után, amely nem tartalmaz műanyag (nedvességzáró) réteget, hogy az érzékeny bőr ne érintkezzen semmiféle nedvességgel.
  • Ne gyorsítsuk a mellbimbók száradását például hajszárítóval, még alacsony fokozaton sem! Bár nem mindenkinek árt ez a technika, de az érzékenyebb bőrön repedéseket okozhat, mivel nem csak a bőr felszínét szárítja, hanem magát a bőrt is.
  • Napoztassuk a mellbimbókat nap közben pár percig! Érje őket napfény, de csak 2-3 percig, mert a napégés igazi katasztrófa lenne.
  • A fájdalom enyhítésére és gyógyítására válasszunk finomított lanolintartalmú kenőcsöt. Szoptatás után masszírozzunk egy keveset a krémből a mellbimbókba. Ne használjunk olyan olajat vagy krémet, amelyet szoptatás előtt le kell mosni, és nem biztonságos a kisbaba számára. Az orvosi minőségű, finomított lanolin a nedves sebgyógyulást segíti elő, mert megőrzi a mellbimbó és a bimbóudvar természetes nedvességtartalmát. Ez megelőzi a kisebesedést, berepedezést, és felgyorsítja a gyógyulást.
  • Ne használjunk szappant a mellbimbón! A mellbimbó körül található bimbóudvar pici kidudorodásai mirigyek, amelyek természetes tisztító és síkosító olajat választanak ki. A szappan eltávolítja ezt a természetes olajat, ezáltal szárítja a bőrt, amely így berepedezhet.
  • Vizsgáljuk meg a melltartónkat! Fontos, hogy ne legyen túl szoros, hogy ne nyomja a mellbimbókat, és ne legyen durva anyagú, ami irritálhatja a bőrt. A mellbimbók miatt érdemes lehet melltartó nélkül járni, helyette kipróbálhatunk egy puha anyagú pólót.
  • Ha a mellbimbók az érintésre is érzékenyen reagálnak, jó ötlet lehet a melltartóba tenni egy mellkagylót, ami távol tartja a ruhánk anyagát a mellbimbóktól, így az csak a levegővel érintkezik. Mellkagylóhoz némelyik szoptatási tanácsadónál is hozzájuthatunk, aki abban is segít, hogy megtaláljuk a mellbimbófájdalom okát, és megoldjuk a problémát.

Ha semmi nem válik be

Ha már mindent kipróbáltunk, és még mindig nagyon fájnak a mellbimbóink, lehet, hogy drasztikusabb lépésre van szükség. Ha még nem kerestünk fel egy szoptatási tanácsadót, most eljött az idő! Szakértő segítségre van szükség, hogy a fájdalom okát megtaláljuk. Egy szoptatási szakember megtanítja nekünk, hogyan vehetjük rá kisbabánkat az ügyesebb, hatékonyabb szopásra, ami nem bántja a mellbimbót. Ha mellünknek pihenésre van szüksége, próbáljuk ki az alábbiakat:

  • Próbáljuk ki a bimbóvédőt! Ez egy puha és rugalmas szilikonból készült mellbimbó formájú eszköz, amely illeszkedik a bimbóra és a bimbóudvarra. A baba ezt veszi be a szájába a szoptatás elején. Ezzel a megoldással csökken az erőteljes szopómozgás következtében érzett fájdalom, és a mellre helyezési nehézségek némelyikére is átmeneti segítséget jelenthet. Mérlegeljük az eszköz hátrányait is. Kutatások szerint a kisbabák bimbóvédővel 20-50 %-kal kevesebb tejhez jutnak, mert nem tudják kellően összepréselni a bimbóudvart. Ezen úgy segíthetünk, ha az újfajta, vékony és puha szilikonból készült bimbóvédőt használjuk, és ellenőrizzük, hogy a kisbaba ajkai kifele fordulnak, továbbá nem csak a mellbimbót veszi a szájába, hanem a bimbóudvart is. Törekedjünk arra, hogy csak átmeneti megoldásként használjuk a bimbóvédőt, mert a túlzott használat mellre helyezési problémákhoz vezethet egyes csecsemőknél. Továbbá a hosszú távú használat a tejhozamra is kedvezőtlen hatással lehet, hiszen a melleket nem ugyanúgy stimulálja a szilikonon keresztül a baba szája. A bimbóvédő elhagyásához próbáljuk meg azt, hogy csak a szoptatás elején helyezzük fel a mellünkre az eszközt. Amikor a baba jól van mellen, és már szopik, gyorsan kapjuk le a bimbóvédőt, és tegyük vissza a babát a csupasz mellbimbónkra. Szép fokozatosan eljuthatunk így oda, hogy a kisbabának már a szoptatás elején sem lesz szüksége semmilyen segédeszközre. Bimbóvédőt szerezhetünk a szoptatási tanácsadónktól is, aki abban is segít, hogy megoldódjon az a probléma, amely szükségessé tette a szilikon használatát.
  • Pihentessük a mellünket mellszívó használatával. Egy-két napig a kevésbé fájdalmas mellünkből szoptassuk a kisbabát, és a másik mellet fejjük. Legyünk óvatosak: a fejés is irritálhatja a mellbimbókat, ha túl nagy a szívóerő, ha túl hosszan fejünk, vagy ha a mellbimbó hozzádörzsölődik a mellszívó karimájához. (Sebes mellbimbó esetén a kézi fejés kíméletesebb lehet. – a szerk.) A lefejt tejet pohárból, fecskendőből vagy kanállal kínáljuk a kisbabának. Kerüljük az etetőcumi használatát. A mellbimbót utánzó, etetésre szolgáló eszközök használata gyakran megnehezíti az eredeti probléma megoldását.
  • Vegyük számba az egyéb lehetséges okokat is. Ha minden felsorolt módszert kipróbáltunk, és a mellbimbók továbbra is éles fájdalommal reagálnak, lehet, hogy gombás fertőzés, candida áll a háttérben. Több hétnyi vagy hónapnyi fájdalommentes szoptatást követő mellbimbófájdalom esetén szinte mindig ez az ok. Hosszan tartó fájdalom esetén gyanakodhatunk még ekcémára vagy Reynaud szindrómára is.

Fordította: M. Krebsz Aletta

Forrás

Kép: Flickr – Mothering Touch