Mit tehet ma egy nő, ha nem tudja szoptatni a gyermekét? Betegség-e a laktációs zavar? Gyógyszernek vagy méregnek számít a tápszer? Kik a szoptatási szaktanácsadók, és mi a munkájuk?

Voltaképp mindenkinek sikerül. De ha valakinek netán mégsem, akkor próbálkoznia kell tovább, hogy rendbe jöjjön minden. Ha pedig – ám erre ne is gondoljunk – nem tud rendbe jönni minden, nyugodtan felírható a tápszer, hiszen ma már nagyszerű termékeket lehet kapni mindenhol. Ezzel a három állítással lehet felrajzolni azt a mintát, ami a szoptatással kapcsolatos szemléletet jelenleg világszerte, így hazánkban is a legszélesebb körben meghatározza. Első pillantásra logikus és zárt, vagyis megnyugtató rendszerről van szó, ha azonban megkapargatjuk, hamar kiderül, hogy egyik állítás sem stimmel igazán.

Ha átböngésszük a szoptatással kapcsolatos netes fórumok bejegyzéseit, illetve szóba hozzuk a témát várandós vagy nemrég szült anyák előtt, akkor egymásnak olykor gyökeresen ellentmondó információk nyugtalanító zűrzavarára nyithatunk ablakot. Noha a várandós anyák többsége a szülésre felkészítő tanfolyamok vezetői szerint csak a szülés napjára készül, nem pedig az utána következő időszakra, a bizonytalanság a fejekben elsősorban nem a szülők hibája. A szoptatással és az anyatej szerepével kapcsolatos tudás igen nagy mértékben átalakult az elmúlt egy-két évtizedben, aminek folyományaként a közfelfogásban jól érzékelhető paradigmaváltás játszódik le (lásd erről keretes írásunkat!), az viszont a legkevésbé sem állítható, hogy minden érdekelt egészségügyi dolgozó együtt mozogna a friss áramlatokkal. Nem csoda, hogy a témát övező viták egyre jobban befurakodnak a közbeszédbe – és távolról sem csupán az úgynevezett női és/vagy feminista fórumok, blogok, szakkiadványok topikjai közé.

Az amerikai Time magazin például ez év elején közölt rendkívül figyelemreméltó cikket a témában (Lisa Selin Davis: Is The Medical Community Failing Breastfeeding Moms?), melynek fő állítása az volt, hogy a tejképződés, vagyis a laktáció “talán az egyetlen testi funkció, amellyel kapcsolatban a modern orvostudományban szinte semmilyen felkészítés, protokoll és tudás nincs”. Míg a szövetségi szinten támogatott orvosi kutatások honlapja szerint idén januárban 70 kutatás foglalkozott erekciós problémákkal, laktációs zavarokkal mindössze tíz. A szöveg konklúziója az, hogy bár a modern orvostudomány elvileg számos lehetőséget kínálhatna a szoptatással kapcsolatos problémák kezelésére, az anyák döntő többségét az egészségügyben mégis inkább magukra hagyják a gondjaikkal.

A cikk folytatása a Magyar Narancs oldalán olvasható.