Fokozni szeretnéd a szellemi teljesítményedet? Vállalj gyereket!
Új amerikai kutatások azt mutatják, hogy a várandósság és a gyermeknevelés erősítik a mentális képességeket.
Robin McKie, tudományos szerkesztő
2006. január 15. vasárnap
The Observer
A kisgyermekes korszak úgy ismert, mint az alváshiány, a folyamatos fáradtság időszaka, amikor még a legegyszerűbb feladatok elvégzésére is alkalmatlannak érezzük magunkat. Most azonban a kutatók felismerték – egereken, laboratóriumi patkányokon és embereken elvégzett kísérletek során – hogy a várandósság meglepő, jótékony hatásokat is nyújt: nevezetesen fokozza a szellemi teljesítményt.
A kutatók elmondták, hogy a várandósság alatt a tanulási és memória teljesítmény drámaian javul, szemben azzal a népszerű nézettel, amely szerint ez a szellemi leépülés időszaka. Az agy egyes kulcsterületeinek mérete módosul, és a változások évtizedekig is megmaradhatnak. Az anyák korántsem változnak át legyengült érzelmi roncsokká, akik elvesztik a kocsikulcsot és akiknek lecsökken az IQ-ja. Ellenkezőleg a gyermekeik okosabbakká teszik őket! Csak – az alváshiánynak köszönhetően – ezt nem könnyű észrevenni.
„Úgy tűnik, az anyaságból számos előny származik, mint például az anyai agy fejlődése válaszként a gyermekvállalással járó kihívásokra” – írja Craig Kinsley professzor a virginiai Richmond Egyetem és Kelly Lambert professzor a szintén virginiai Randolph-Macon College kutatója a legutóbbi Scientific American-ban. „Más szavakkal a nehéz tapasztalatok megszerzése közben az agy is fejlődik.”
A kutatók vizsgálatai felfedték, hogy az agyi teljesítmény-növekedések közé tartozik az érzékszervi képességek felerősödése is, amely a szülés után alkalmassá teszi az anyát arra, hogy gyenge illat és hang alapján is felismerje a saját újszülöttjét. A tanulmány arra is rámutatott, hogy azok az anyák, akik a negyvenes éveikben is szültek, négyszer valószínűbb, hogy megérik a 100. születésnapjukat, mint azok, akik korábban hozták gyermekeiket a világra. A tudósok elmondták, hogy a várandósság megnöveli a nők agyi teljesítményét éppen akkor, amikor a középkorúaknál normálisan bekövetkező memóriahanyatlás elkezdődik, így ez jobb mentális egészséghez és hosszabb élethez segít hozzá.
A fenti változások két kulcsfolyamatnak köszönhetőek. Az első befolyásoló tényező az a hormonális ingadozás, amely a terhesség, szülés és szoptatás során bekövetkezik. A hormonszint ingadozás az agyat újjáalakítja, egyes régiókban megnöveli az idegsejtek méretét, és a nők ennek következtében éberebbé és riaszthatóbbá válnak, sőt ezek az előnyös tulajdonságok hosszan fennmaradnak, mondta el Kinsley és Lambert.
Másodszor egy gyermek nevelése olyan kihívás, amely serkenti az agyi aktivitást. A gyermekvállalás „forradalom az agy számára” – nyilatkozta Dr. Michael Merzenich, a san franciscoi Kalifornia Egyetemről. Az agy új sejteket hoz létre, amelyek annál jobban fejlődnek, minél inkább használják őket – a gyermeknevelés érzelmekben gazdag, újszerű élményeket nyújt, és ezáltal a legstimulálóbb használatot biztosítja az idegsejtek számára.
További igazolást nyújt ehhez a gondolathoz Katherine Ellison az Egyesült Államokban tavaly kiadott könyvében (The Mommy Brain – A Mama agya). A könyv megjelentetését az Egyesült Királyságban áprilisra tervezik. Ahogyan Ellison rámutat: „Nincs még egy olyan időszak a nők életében, amikor annyira talpraesettnek kell lenniük, mint amikor kicsi gyereket gondoznak.”
Másrészt a várandósság során végbemenő agyi fejlődési folyamat evolúciós jelentőséggel bír, és az erre vonatkozó bizonyítékokat láthatjuk is az állatvilágban, mondta el az Observernek Lambert, majd még hozzátette: „Éppen csak korábban nem kerestük az erre vonatkozó bizonyítékokat.”
Egy kísérletben a tudósok ugyanazon alomból származó anyapatkányokat és vemhességen át nem esett (virgo) patkányokat hasonlítottak össze. A patkányokat egy bekerített területre helyezték, ahol a forgács alatt a kísérleti egyedek számára vonzó patkánytápot rejtettek el. A virgo patkányok a tápot közel 270 másodperc alatt találták és ették meg, az anyapatkányoknak ezzel szemben erre elég volt alig több, mint 50 másodperc is – Lambert elmondása szerint.
Kinsley és Lambert hozzátették, hogy ez a jelenség az emlősök evolúciójában kulcsfontosságú tényező lehetett. A hüllőkkel szemben, amelyek lerakták tojásaikat, majd elhagyták azokat, az emlősök kicsinyei igényelték a gondozást. Azok az egyedek, amelyek a legéberebbek voltak jobban meg tudták óvni utódaikat és így nagyobb eséllyel maradtak fenn.
A fenti gondolat meglepőnek tűnhet, hiszen még mindig elterjedt az a nézet, hogy az anyaság egyik mellékhatása a szellemi eltompulás. „Úgy tűnik, ez a jelenség az ösztönösség ellen szól,” tette hozzá Lambert. „Éppen csak nem vettük észre a szellemi képességek növekedését, mert az alváshiány elfedi ezeket. Amíg nem született kisbabám, én sem ismertem fel, hogy mi mindent hoz magával a gyermekvállalás, és hogy egy anyának mennyire összeszedettnek kell lennie. Végső soron arra készteti a testet, hogy fokozza a szellemi képességeket.”
De ha az anyák a szülői feladatoktól így fejlődnek ugyanez igaz az apákra is? Lambert úgy gondolja, hogy igaz, de korlátozottabb mértékben. A férfiakat ugyan nem érinti a hormonális ingadozások okozta értelmi változás, de hasonló előnyöket szerezhetnek abból, ha részt vesznek a gyermeknevelés kihívásainak megoldásában.
Ez az elgondolás visszatér abban a tanulmányban, amelyet Lambert egérkísérletek elvégzése során készített olyan hímekkel, amelyek részt vettek az utódgondozásban. A képességeket labirintusban tesztelték. Az utódgondozásban gyakorlott apák jobban eligazodtak a labirintusban és hamarabb találták meg az ételt, mint a gyakorlatlan hímek.
Most szellemileg sokkal frissebb vagyok!
Polly Thompson és Stuart Ropke kislánya, Aine Ropke szeptember 26-án született. „Aine születése előtti hónapokban volt néhány komoly tevékenység az életemben.” – mondta Polly. „Én szerveztem a házunk felújítását, hogy minden készen legyen a baba érkezésére – ez egy nagy feladat, amikor az elsőt várjuk. Ugyanebben az időben új, feszültséggel teli, megerőltető munkahelyen kezdtem dolgozni.
Szülés környékén a gondolkodásom beszűkült lett. Rendkívül boldog voltam, de ugyanakkor igen kimerült és zavart. Amint a fáradtság és a feszültség csökkenni kezdett, a köd a fejemben kezdett kitisztulni. Hirtelen minden újra világosabbá vált, míg addig képtelen voltam a dolgokat megjegyezni. Kijelöltem a célokat, terveztem és szerveztem éppen olyan hatékonyan, mint korábban. Úgy gondolom, szellemileg még frissebb vagyok most, mint Aine érkezése előtt, mert annak kell lennem.”
Fordította: Kovács Bettina
