Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.

Persze mi modern asszonyok vagyunk egy modern korban. Tele szakirodalommal, szakértőkkel és szakításokkal a régi idők letűnt eszméivel. Tele vívmányokkal, és vívódásokkal.

Mer’ az a beste hálátlan kölök valahogy nem tűnik értékelni a svéd formatervezés legfrissebb gyöngyszemeit. Sem a masnis tapétát. Sem a zenélő-világító forgó-pörgő mobilt.

A blogbejegyzés folytatása itt olvasható.