Miben segíthetnek az apák?

Az anyamell nem úgy működik, mint a cumisüveg: általában nem ömlik belőle a tej, ha lefelé fordítják. Ahhoz, hogy képes legyen ellátni a feladatát, finom, gyengéd érintések szükségesek.

Mi közük az apáknak a szoptatáshoz? Ugyan, hogyan segíthetnének egy ennyire női dologban? A pontos válaszhoz közelebbről szemügyre kell vennünk, mi is történik, amikor mellre tesszük a csecsemőt. Néhány másodperc vagy akár hosszú percek elteltével a szopómozgások hatására működésbe lép a tejleadó reflex, melyet az oxitocin nevű hormon vált ki. Folyni kezd a tej, szinte csak nyelni kell. Amikor nagyon fáj a szoptatás, vagy ha az anya ideges, rémült, kétségbeesett, vagy fenyegetve érzi magát, gátlódik ez a reflex. Hiába feszülnek a keblek a sok tejtől, a baba csak pár kortyhoz jut hozzá. Ősidőkből magunkkal hozott reflex ez, melynek hatását akkor is tapasztalhatjuk, amikor a fájások leállnak vajúdás közben egy durva vizsgálat, az idegen környezet vagy más ijesztő esemény hatására. Ilyenkor visszavonulót fúj a szervezetünk, és felkészül a védekezésre, menekülésre. Jobb, ha ilyenkor nem csepeg a tej, tehát „elzárjuk a csapot”, illetve a szülést is akkor folytatjuk majd, ha nyugalom honol a szülőszobában. Az oxitocint szeretethormonnak is szokták nevezni, mivel életünk minden fontos, szerelmes pillanatában ott van, és befolyásolja viselkedésünket. Az orgazmus idején, a gyerek megszülésekor, és amikor saját testünk forrásából tápláljuk őt.

Folytatás a Kismama.hu oldalon.