Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.

Szerencsére egyre kevesebb olyan családdal találkozni, amelyben „a kiságy nevel”, vagyis csak a „gondozási feladatok” idejére veszik ki a babát, mégpedig előre megállapított napirend szerint. Miért, ilyen is volt? – kérdezhetné a mai olvasó. Igen, volt, nem is kell túl messzire visszanyúlnunk a történelemben, elég a hatvanas, hetvenes évek babagondozási könyveit olvasni. Akkoriban mindenki meg volt győződve arról, hogy az újszülöttet az első perctől önállóságra kell szoktatni. Hittek abban, hogy a baba akkor lesz kiegyensúlyozott és nyugodt, ha a szülők megfelelően betartják ezeket a kemény szabályokat. Nem rosszindulatból tették, ez volt a korszellem, minden könyv és gyermekgyógyász ezt javasolta. Nyilván akkor is voltak szülők, akik szenvedtek ettől, és megszegték a szabályokat, de legtöbbjük bűntudatot érzett emiatt, és nem kérdőjelezte meg a könyvek és orvosok igazát. Ha tisztában vagyunk az előző generációk szemléletével, talán megértjük, honnan ered a mai nagyik és dédik őszinte aggodalma a sokat fölvett, igény szerint táplált és hordozott babák láttán.

A cikk folytatása a HelloBaby oldalán olvasható.