Nem eszik a gyerekem!

Előszó

etetés közben grimaszoló kisgyermek

„Három éves lehettem, a kisöcsém 2 körül. Egyik délután egy nagynéném vigyázott ránk, aki különben kedves volt velünk. Az öcsémnek egy egész banánt kellett volna ennie uzsonnára, de nem akart enni. A nagynéném az ölébe vette, befogta az orrát, és amikor kinyittotta a száját, hogy levegőt vegyen, betett egy darab banánt. Így az öcsém kétségbeesett tiltakozása, szabadulási kísérletei ellenére elfogyott az egész. Én ezt kegyetlenségnek éreztem, és nem értettem az okát. Hiszen enne, ha éhes lenne! Ha nem kér, nem éhes.”
dr. Pilar Serrano, endokrinológus és táplálkozási szakértő

Bevezetés

„Nem eszik a kicsi.” Ez az egyik leggyakoribb aggodalom, amivel manapság az gyermekorvosok találkoznak.
Néhány anyuka csak kicsit aggódik, Mások közel vannak a kétségbeeséshez:

„A lányom majdnem hat hónapos, kb. 2,5 kilóval született. Öt hónaposan kb. 7 kiló. Az orvos azt mondta, kezdjük el a hozzátáplálást. De a lányom visszautasít mindent. Minden nap próbálkozom és szerencsém van, ha 1 evőkanálnyit megeszik egyszerre. A végén mindig sír, én pedig nagyon aggódom és szomorú vagyok emiatt. Rossz érzés, hogy nem tudom, helyesen cselekszem-e. Nem akarom kényszeríteni az evésre, de ha nem teszem, félek, semmit sem fog enni. Várjak egy kicsit az újabb próbálkozással? Ha meglát egy kanalat, azonnal nyűgös lesz. Bűntudatom van.”

A rossz evők azért jelentenek problémát, mert eltér az a mennyiség, amit megesznek, attól, amit a család elvár tőlük. A gond akkor szűnik meg, ha a gyereknek jobb étvágya lesz, többet eszik, vagy ha a környezet elvárása változik. Majdnem lehetetlen egy gyereket arra kényszeríteni, hogy többet egyen (szerencsére, mert veszélyes lenne). Ennek a könyvnek az a célja, hogy segítsen az olvasónak csökkenteni az elvárásait, hogy azok jobban megegyezzenek a valósággal.

Folytatás a La Leche Liga honlapján