Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem! Ezerszer is NEM. Ha ez így lenne, már kihalt volna az emberiség. Az evolúció egyszerűen nem csinál olyat, hogy az anyaállat ennyire kiszolgáltatott, sőt kitaszított legyen egy természetes szaporodási folyamat során. A szoptatás miatt szinte semmit nem kell megtagadni magunktól. De nézzük a részleteket!

A cikk folytatása itt olvasható.