Tápszerről szoptatásra: öt egyszerű lépésben
Ez az összefoglaló azoknak szól, akik még szoptatnak, de egyre több tápszert kénytelenek adni a kisbabájuknak, pedig szeretnének inkább kizárólag szoptatni. Segítünk abban, hogyan érheted el ezt a célt!
Első lépésként érdemes tisztán látni, hogy a baba teljesen egészséges-e, rendben van-e, vagyis:
– súlyfejlődése így tápszeres kiegészítéssel eléri vagy meghaladja a napi 2-3 dkg-ot a születési súly megduplázásáig
– jól fejlődő, vidám, érdeklődő kisbaba
– mozgásfejlődése, erőnléte korának megfelelő
– testtartása nagyjából szimmetrikus, jobbra is, balra is forgatja a fejét
– a szájába tett, tisztára mosott ujjadat erősen képes szívni, nem harap az ínyével
– nyelve nincs lenőve, simán ki tudja nyújtani
– képes megfelelően összehangolni a szívást, nyelést, levegővételt úgy, hogy nem nyel félre napi rendszerességgel
Ha úgy érzed, a te kisbabád nem felel meg e mini teszt minden egyes pontjának, hívj fel egy szoptatási tanácsadót, vagy fordulj gyermekorvoshoz, Dévény terapeutához a problémától függően.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-
Te is érezted már így? Kedves ismerősöm panaszolta épp a minap, kisbabája négy hónapos: ahogy közeledünk az esti lefekvéshez, úgy válnak nyugtalanná a szopások. Egy ideig szív-nyel, aztán elkezd tekeregni, kiköpi vagy összeszorított ínnyel húzza a mellbimbómat, feszíti magát, sír. Említettem a gyerekorvosnak, mert arra gyanakodtam, hogy talán a foga jön. Ennek nyomát sem látta, ellenben kijelentette, hogy kevés a tej! Azt javasolta, próbáljak fejni, és ha nem sikerül, adjak szopás után annyi tápszert, amennyit elfogad.
Ha te is elbizonytalanodtál a sok ellentétes tanácstól, és nem tudod eldönteni, hogy végül is mikor jársz el helyesen, vedd fontolóra pro és kontra érveinket, amelyek segítenek megtalálni a számotokra legideálisabb megoldást.
A szoptatási időszakban akadhat néhány olyan speciális helyzet, amikor egy csecsemőnek pótlásra van szüksége. Az a legjobb, ha ilyenkor saját édesanyja lefejt tejét kaphatja. A második legjobb megoldás egy másik anya teje, és csak a harmadik helyen áll a tápszer. Segítünk a keringő tévhitek eloszlatásában!
Ha 25-30 évvel ezelőtt teszed fel ezt a kérdést, és arra vagy kíváncsi, hogyan is célszerű fektetni a kisbabát, ha leteszed, az esetek többségében azt a választ kaptad volna, hogy természetesen HASRA! Arra hivatkoztak volna, hogy így nyugodtabban, mélyebben alszik, amíg ébren van, sokat erősödik, mert többször kinyomja magát, emelgeti a fejét és csípőízülete is optimális terpesztartásban van, és minden bizonnyal azt is hozzátették volna, hogy így kifolyik a szájából a tej, ha bukik vagy hány, nem fog megfulladni. A mai nagyszülők generációja még minden tanácsadó könyvben a hasonfekvés előnyeiről olvashatott.
„Kérem, fedje be magát egy takaróval…”
Már az ókori Egyiptomban is használtak cumit a nők, és még a múlt században is szokás volt cumiként használni a kis rongydarabba kötött mézes mákonyt, amely elhallgattatta a túl sokat síró kisbabát. Míg régi orvosi könyvekben egyöntetűen ellenzik a doktorok az efféle cumik használatát, ma már előfordul, hogy vizsgálatra érkezve maga az orvos kérdez rá: nincs cumija ennek a gyereknek?
Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.
Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!
Ne vedd föl mindig! Meglátod, megszokja, nem lesz egy perc nyugtod sem! – hány szülő hallgatja untig az előző generáció intelmeit, az elkényeztetett baba mítoszát? Hányan veszik fel mégis, bűntudattal telve a babát, mert valahol érzik, hogy a világ akkor kerek, ha összebújnak.