Szoptatás: a legjobb választás egy szennyezett világban

A szoptatás még mindig a legjobb választás az emberi csecsemők táplálására annak ellenére, hogy környezetszennyezésből származó anyagokat találtak az anyatejben. A szoptatásnak számtalan jótékony hatása van mind a babára, mind az anyára nézve. A nem-szoptatás kockázatai jól ismertek. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb probléma a magzat kiszolgáltatottsága a környezeti ártalmaknak, és az anyatej – miközben jó indikátora a környzeti ártalom mértékének – segíthet legyűrni az ártalmas hatások következményeit.

A „Rakétaüzemanyagból származó vegyületet találtak az anyatejben” c. cikk, amely több újságban is megjelent az elmúlt héten, zavart és riadalmat keltett a szülők és az egészségügyi szakemberek körében egyaránt.

Az alábbi írásban néhány szakértő véleményét olvashatják a hírrel kapcsolatban.

  1. A legutóbbi sajtóközlemények szerint a kaliforniai anyák tejének perklorát tartalma meghaladja azt a szintet, ami még bizotnságosnak mondható a csecsemők számára. Azt a tanulmányt, amire a közlemények hivatkoznak 2005. február 23-án hozták nyilvánosságra. Fontos, hogy a szakemberek megértsék: az említett tanulmány során mindössze 5 kaliforniai anyától származó tejmintát vizsgáltak meg, és nem történt közvetlen vizsgálat arra nézve, hogy a csecsemők mennyire voltak kitéve a vegyszer hatásának.

    Bár mindannyian aggódunk a perklorát-szennyezés jelenléte miatt a környezetünkben, a szoptató anyáknak nem kell(ene) emiatt a hír miatt abbahagyniuk a szoptatást. Ez a tanulmány nem szolgáltat kellő információt sem a kaliforniai anyák tejének átlagos perklorát tartalmáról, sem arról, hogy mennyi éri el ebből a csecsemőt, sem arról, hogy milyen kedvezőtlen hatásai vannak a csecsemőre – ha egyáltalán vannak ilyenek.

    A környezetben található perklorát részben természetes eredetű, részben emberi tevékenység eredménye. A vegyületet számos gyártási folyamatban – pl. a gumi, festék- és zománctermékek, tűzijátékok, világítótestek, rakétahajtóanyag gyártásában – használják. Az ember szervezetébe a vízzel és a táplálékokkal (az ivóvízzel, a tehéntejjel és a zöldségekkel) kerül. A perklorát gátolja a jódfelvételt a pajzsmirigyben, és ezáltal potenciálisan csökkenti a pajzsmirigyműködést. A várandós anyák pajzsmirigyműködésének csökkenése hatással lehet a magzatra és az újszülöttre: megkésett fejlődést és csökkent tanulási képességet eredményezhet. Mindamellett az eddig megjelent tanulmányok, amelyek a születés előtti perklorát ártalom hatásait vizsgálták, vegyes eredményekre jutottak. Eddig még egyetlen tanulmány sem jelent meg, amely beszámolt volna arról, hogy mennyi perklorát kerül a csecsemő szervezetébe (az anyatejen keresztül) ill. hogy milyen a kedvezőtlen hatások előfordulási aránya a szoptatott babák között.

    A sajtó által idézett tanulmánynak számos fontos hiányossága van:

    • Miközben a kutatók azt állítják, hogy a résztvevő anyákat véletlenszerűen választották (randomizált vizsgálat), nem írják le, hogy milyen mintavételezési módszert alkalmaztak.
    • 18 államból 36 anya vett részt a vizsgálatban, ezek közül 5 kaliforniai volt. Egy ilyen kicsi minta – akárhogyan is választották – nem alkalmas az egész populáció reprezentálására.
    • Nem közlik a tejminta gyűjtésének módszerét. Az utolsó etetés óta eltelt idő és az, hogy mennyire fejik ki az emlőt, nagymértékben befolyásolja az anyatej kémiai vizsgálatakor kapott értékeket. A perklorát szint különösen valószínű, hogy összefügg a nem sokkal korábban elszenvedett szennyeződéssel /ártalommal. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a tejminta-gyűjtés azoknak az irányelveknek megfelelően történt volna, amit egy szakértői bizottság dolgozott ki a tejminták kémiai vizsgálatához.
    • A kutatók nem mérték meg azt a perklorát mennyiséget, aminek a csecsemők közvetlenül ki voltak téve. Az értékeket a feltételezett tejtérfogat és a patkánykísérletekből előrejelzett átjutási arány felhasználásával végzett számításokból becsülték. A tanulmányban nincs információ a csecsemők életkoráról vagy arról, hogy fogyasztottak-e egyéb enni-és innivalókat. Ennélfogva az aktuális szennyezőanyag mennyiség, aminek a csecsemők ki voltak téve, valószínűleg jelentősen eltér a becsült értékektől.
    • A kutatók azt sugallják, hogy a tejmintákban a jodid-szint fordítottan arányos a perklorát koncentrációval (a szennyező ion legmagasabb koncentrációinál), de olyan kevés volt a minta, hogy ezt az összefüggést nem tudták statisztikailag megvizsgálni.

    Mivel a perklorát a jód megkötése által hat, a nők esetleg megbeszélhetik perklorát ártalom kockázatukat az orvosukkal, és megfontolhatják a jódbevitelük növelését jódozott só vagy valamilyen jódtartalmú étrendkiegészítő fogyasztásával. Ez a tanulmány semmilyen olyan bizonyítékkal nem szolgál, aminek arra kellene indítani a kaliforniai édesanyákat, hogy ne szoptassanak.

    Jane Heinig, PhD, IBCLC és Paula Benedict, MPH, RD

  2. Átnéztem ezt a cikket a perklorátról a tehén- és a humán tejben. Noha van néhány problémám a tejgyűjtés módjával, mind a tehénnél, mind az embernél, az adatok meglehetősen vázlatosnak tűnnek, egyszerűen túl kevés mintájuk volt ahhoz, hogy túl sokat kihozzanak belőle. Szintén megpróbálták bizonyítani, hogy minél magasabb a perklorát szint, annál kevesebb a jód a tejben. Noha ez logikusnak tűnik, két humán mintában (TX76, TX78) a legmagasabb jódtartalmat találták azoknál az anyáknál, akiknél állítólag magas volt a perklorát szint (11,3 és 12,7 μg/L). Kissé különös! Több más esetben minél magasabb volt a perklorát szint, annál alacsonyabb volt a jód… de ez csak 6 eset a 36-ból.

    A legfontosabb dolog, hogy az édesanyák megértsék, hogy magas perklorát szint esetén a tejük jódtartalma alacsonyabb LEHET, ebben a pillanatban nem tudunk biztosat. De nőtt a hypothyreosis előfordulása a szoptatott csecsemők körében az elmúlt időben? Én nem tudok róla. Éppen most beszéltem az egyik gyermek endokrinológusunkkal és ők nem látnak semmilyen változást a hypothyreosis előfordulási gyakoriságában.

    A szerzők javasolják, hogy az anyák – ha úgy gondolják – egészítsék ki az étrendjüket jóddal. Mivel a jód tulajdonképpen pumpálódik az anyatejbe, néha nagy mennyiségben, attól tartok, hogy az anyák étrendjének véletlenszerű jódkiegészítése valójában túladagolást okozhat néhány csecsemőnél, és több gondot okozhat, mint az eredeti probléma, mivel a jód túladagolása néha sokkal rosszabb, mint a jódhiány.

    Tehát jelenleg minden anya folytassa a szoptatást és ne aggódjon a perklorát kérdés miatt. Kérjék meg a gyermekorvosukat, hogy az esedékes ellenőrzéskor vizsgálja meg gyermeküket hypothyreosis irányában (amit egyébként minden gyermekorvos meg is szokott tenni), és ne aggódjanak emiatt a szennyezőanyag miatt.

    Összefoglalva:

    • A perklorát gátolja a pajzsmirigy jódfelvételét és a jód szekrécióját a tejbe.
    • Az egyetlen ismert szövődmény a hypothyreosis, amely könnyen kezelhető jóddal vagy ritka esetben tiroxinnal (pajzsmirigy hormonnal).
    • Legyen rendkívül óvatos, ha jóddal akarja kiegészíteni az étrendjét, valójában több kárt okozhat a babájának a jód túladagolásával, mint a perklorát-szennyezés miatti alul adagolással.
    • Végül, ez a harmadik alkalom az elmúlt néhány év alatt, hogy környezeti szennyezőanyagot találtak kis mennyiségben az emberi tejben. Ez és sok más adat azt sugallja, hogy nekünk embereknek sokkal aktívabban kellene szavazatainkkal az olyan jelölteket támogatnunk, akik előmozdítják a környezetvédelem ügyét, mert az egész jövőnk ezen múlik.

    Tom Hale PhD, gyermekgyógyász professzor Texas Tech University School of Medicine

  3. A média ismét csúcsformában van, amikor világgá kürtöli, mennyire toxikus is az anyatej! És sok asszony ismét abbahagyja emiatt a szoptatást vagy el sem kezdi a saját és gyermeke kárára.

    Miről is van szó pontosan? Először is: kétséget kizáróan vannak toxinok az anyatejben. De miért gondoljuk, hogy a tápszerek toxinmentesek? Miféle vakság késztet minket arra, hogy elfelejtsük, a toxinok mindenütt ott vannak, és az anyatejhelyettesítők korántsem olyan tiszták, mint a frissen esett hó. Ó, igen, elfelejtettem, hogy a frissen esett hó sem tiszta már.

    De van ennél több is. A toxinok megzavarhatják a csecsemő kognitív és neurológiai fejlődését. A szoptatott babák mégis jobban teljesítenek a kognitív és neurológiai felméréseken, mint a mesterségesen (tápszerrel táplált) társaik gyakorlatilag minden vizsgálatban, amit valaha is végeztek. A toxinok megzavarhatják a baba immunrndszerét. A szoptatott babák mégis jobb és érettebb immunrendszerrel rendelkeznek, mint a mesterségesen téplált csecsemők, és ritkábban betegszenek meg fertőző betegségekben. A toxinok növelhetik a rák kockázatát. A szoptatott babáknál mégis kisebb a rákos megbetegedések előfordulása a későbbi életük során, mint a mesterségesen táplált társaiknál. A perklorát is többféle egészségügyi problémával összefüggésbe hozható. A szoptatott csecsemők – sok elvégzett tanulmány szerint – mégis kevesebbszer szorulnak orvosi vagy kórházi kezelésre.

    Jack Newman, orvos, a Kanadai Királyi Orvosi Kollégium tagja

Forrás

A tanulmány szerzőjének válasza a médiavisszhangra

További információk