Ha szoptatok, akkor nem szabad…
Mondhatjuk másképp is. Van az anyaságnak egy mártíros verziója, és van egy olyan, ami viszonylag kényelmes, és szinte semmiféle lemondást nem követel az anyától. Aztán vannak a két végpont között is megoldások. Igazából a te döntésed, hogy melyiket választod. De tényleg!
Lazsálhatsz!
A kisbaba – főleg az első időszakban – leginkább akkor érzi jól magát, ha teljesen testközelben tartják. Igen, pontosan: rajtad lóg! Vagy az apján… vagy a nagyin. Lényeg, hogy a testkontaktus az újszülöttek és csecsemők alapvető szükséglete. Hála az égnek! Így legálisan pihenhetsz, szinte egész nap! Vajon ez miért nem tűnik fel a legtöbb anyának, hogy itt a lazsálás ideje?
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Szinte mindenki tudja, hogyan a legjobb szoptatni, elválasztani, nevelni, fejleszteni, tanítani a gyereket. De azt már nem, hogy mindennek rengeteg módja van a világ többi táján.
A születés utáni első három hónap a legnehezebb a csecsemő számára. Ilyenkor sok orvos hasfájást diagnosztizál, pedig általában arról van szó, hogy fogalmuk sincs, mi baja a babának, csak vigasztalhatatlanul sír.
Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-jén, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.
Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.
Bár a SIDS (Sudden Infant Death Syndrome) pontos okát nem tudjuk, ezért elkerülésének módjáról is nehéz biztosat mondani. Ugyanakkor számos olyan tényezőre fény derült az idők folyamán, amelyek növelik vagy éppen csökkentik a kockázatot. A hirtelen bölcsőhalál 2-9 hónapos kor között fordul elő a leggyakrabban, Magyarországon évente a megszületett kisbabák 33 ezrelékét érinti. Nézd meg, mire érdemes figyelni!
Vajon teljes az öröm? Hiszen a szülés után napokban a kórházban erre a pillanatra vágytál: végre belépni a lakásod ajtaján a kisbabával, először otthon lenni igazi családként, gyerekkel. Csakhogy meglehetősen gyakori, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül, majd egyre hatalmasabb aggodalom felhővé terebélyesedik.
A gyermekágy alatt visszanyerted az erődet, az első hetek kezdeti bizonytalanságain sikeresen túljutottatok. A babád gyönyörűen szopizik és fejlődik. Remekül ráhangolódtál a jelzéseire: akár a szunyókálásból megébredve, akár a nézelődésben elfáradva kezd tátogni, cuppogni, nyelvet öltögetni, te máris tudod, hogy szopizni szeretne. kényelmesen elhelyezkedsz kedvenc zugotokban, és mellre teszed a kicsit. De vajon mi történik, ha épp a parkban sétálsz, ügyet intézel vagy egy kávézóban üldögélsz? Esetleg veled van a kolléganőd vagy az anyósod is? Vagy éppen főiskolás fiúk söröznek a szemközti padon?