Bejegyzés

Majomszeretet és kényeztetés

Ranschburg Jenő gyermekpszichológus elé tártuk az anyák leggyakoribb kétségeit, amik a baba születése után jelentkeznek.

A Ranschburg Jenővel készített interjú a Kismama magazinban 2008 augusztusában jelent meg.

– Vágjunk a közepébe! Sok anyát felkészületlenül ér az első gyerek születése. Áradnia kellene a boldogságnak, helyette viszont elborítanak a kétségek! Mert a csecsemő nem úgy működik, ahogy vártuk, nem olyan elégedett, nem annyit alszik, sokkal többet sír.

– A baba nem olyan ajándék, aki csak örömet szerez. A szülői szerep a szó legtisztább értelmében szolgálat. Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet!
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Ti együtt alusztok a gyerekkel?

Manapság a Föld legtöbb országában teljesen természetes az együtt alvás. Dél-Európa nagy részén, Ázsiában, Afrikában, továbbá Közép- és Dél-Amerikában bevett gyakorlatnak számít.

Számos kultúrában ezt csak addig folytatják, ameddig szopik a kicsi, míg másokban jóval azután is. Japánban a szülők vagy a nagyszülők egészen serdülőkorig együtt alszanak a gyerekekkel, szép hasonlattal folyót alkotva: a két szülő a két part, a gyermek pedig közöttük a víz. A legtöbb kultúrában jelen van az együtt alvás valamely formája, és nagyon kevés olyan létezik, ahol az a kívánatos és elfogadott, hogy a babák egyedül aludjanak állítja kutatásai alapján James J.McKenna.

Folytatás a babaszoba.hu oldalon.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.

Állandóan ott él bennünk az a meggyőződés, hogy nélkülük nem teljes az életünk; a gyermek áldás, amit badarság lenne elutasítani. Ez senkinek még az eszébe sem jut.

Nagy-Britanniában kezdtem meg várandósságomat. Az a vágy, hogy szülőföldemen szüljek, olyan erős volt, hogy 5 hónapon belül eladtam a praxisomat, új céget alapítottam, és átköltöztem.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Távoli őseink gyereknevelési gyakorlata elősegíti gyermekeink erkölcsi fejlődését és együttérző-képességének növekedését

Találkozott-e valaha olyan óvodással, aki természetéből fakadóan együttérzőnek tűnt, és törődött mások érzéseivel? Aki együttműködő volt, és nemcsak a saját akaratának próbált érvényt szerezni? Nagy az esély rá, hogy ezt az óvodást szülei sokat tartották karjukban, hordozták, dédelgették, valószínűleg szoptatott baba volt, rendszeresen a szüleivel aludt, és gyakran teremtettek neki alkalmat arra, hogy a szabadban más gyerekek társaságában játsszon – ez szűrhető le a Notre Dame Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből.

A Notre Dame Egyetem pszichológia professzora, Darcia Narvaez által vezetett három kutatás is kapcsolatot mutat a vadászó-gyűjtögető társadalmakra (vagyis az emberiség történelmének mintegy 99%-ára) együttesen jellemző gyermekgondozási gyakorlat és a gyermekek jobb mentális egészsége, nagyobb empátiája, lelkiismeretük kifinomultabb fejlődése és magasabb intelligenciájuk közt.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Jó-e a jó babáknak?

– Jó baba? – kérdezik gyakran az újdonsült szülőket, és nem arra kíváncsiak, hogy a gyerek babamódon működik-e, hanem hogy sokat alszik és keveset sír-e. Több kultúrában hagyomány és nyugaton is újraéledő szokás az újszülötteket és a csecsemőket szorosan bepólyálni, mert így nyugodtabbak és többet alszanak. A kutatási eredmények fényében azonban legalább is kétségessé válik, hogy a bepólyázott babáknak is jó-e, hogy “jobbak”.

Bőrkontaktus vagy pólya

Az egyik kutatásban a csecsemőket születésük után azonnal édesanyjukra fektették és egy rövid vizsgálatot követően újra bőrkontaktusban lehettek vele, összesen két órán át. A másik csoport tagjait születésük után megmutatták az anyáknak, majd egy vizsgálat után bepólyálva adták vissza nekik (a babák keze szabadon volt).
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

III. Nemzetközi Babahordozó Hét

a III. Nemzetközi Babahordozó Hét logója

Sajtóközlemény – 2010-ben már harmadik alkalommal lesz Nemzetközi Babahordozó Hét szerte a világon, így Pécstől Miskolcig, Győrtől Csíkszeredáig is. A rendezvényeken a babahordozásé, a kötődő nevelésé, a válaszkész gondoskodásé és a természetes babagondozásé a főszerep.

A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Az anyaság realitása, azaz cukormáz nélkül az anyává válásról

Amire senki nem készít fel az első gyermeked születése előtt

Laura LaRocca

anya síró babával

Azt hittem, igazán jól felkészültem az első babám érkezésére. Számtalan könyvet elolvastam a várandósságról, gyermekszülésről, szoptatásról. Jártam szülésre és szoptatásra felkészítő tanfolyamra is. Rengeteg csecsemőkkel és gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatot szereztem már korábban, és sokszor beszélgettem nagyokat a gyerekek szüleivel is.

És még így is kétségbeejtően felkészületlen voltam. Semelyik olvasmányom nem írt arról a kétségbeesésről, amit akkor éreztem, amikor a kisbabám vigasztalhatatlanul sírt. Nem írtak arról sem, mennyire borzalmasan kialvatlan leszek. Vagy hogy kerülni fogom a tükröket, mert már nem is emlékszem, mikor fésülködtem utoljára. Senki nem mondta, milyen bűntudatot fogok időnként érezni (gyakran olyan dolgok miatt, amikre semmilyen hatásom nincsen), vagy hogy milyen ingataggá válik az önbizalmam.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Elalszol? Vagy megtanítsalak rá?

Szinte minden szülő életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a babaaltatás nehézségeit. A bombabiztos alvástanítási módszert ígérő könyvek eladott példányszáma mindig magas, és szakemberhez is gyakran fordulnak a szülők.

Igen, nagyon fárasztó dolog, ha a gyerek nehezen alszik el, iszonyúan tud fájni az ember dereka, ha órákig ringatni kell, és van egy pont a sok-sok éjszakai ébredés után, amikor már csak egyre tudunk gondolni, egy jó kis alvásra, legalább egy órán keresztül egyhuzamban. És azért azt is jó tudni, hogy mindez teljesen normális velejárója a babás hétköznapoknak. Mindig elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk jelenleg is azokat a módszereket, amelyek a baba sírni hagyásával, magára hagyásával vagy megfélemlítésével járnak.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Fog aludni? Rajtad is múlik!

Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!

Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu

Miért alszunk?

A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.

A cikk folytatása a kismama.hu oldalon olvasható.

Kismama Magazin főoldal
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Gyógyító ölelés

A kötődésről szóló pszichológiai eredmények ma már egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Állatokon és embereken végzett kutatások tucatja bizonyítja, hogy a kötődés sérülése – azaz a kicsik elválasztása az édesanyjuktól, nem egyszerűen pszichés, hanem komoly, életre szóló fiziológiai változásokat hoz létre a csecsemőkben és az állatkölykökben. A tényeket azonban mintha senki nem akarná tudomásul venni.

Gyereknevelési gyakorlatunk, az erről szóló tanácsadó könyvek többsége – tisztelet a kivételnek – továbbra sem ezt tükrözi, ahogy nem alakult át a gyerekek gyógyításával foglalkozó intézmények, az újszülöttosztályok többségének gyakorlata sem.

Folytatás a Nők Lapjában
-> Olvasd el a teljes cikket. <-