Bejegyzés

Mondhatjuk másképp is. Van az anyaságnak egy mártíros verziója, és van egy olyan, ami viszonylag kényelmes, és szinte semmiféle lemondást nem követel az anyától. Aztán vannak a két végpont között is megoldások. Igazából a te döntésed, hogy melyiket választod. De tényleg!

Lazsálhatsz!

A kisbaba – főleg az első időszakban – leginkább akkor érzi jól magát, ha teljesen testközelben tartják. Igen, pontosan: rajtad lóg! Vagy az apján… vagy a nagyin. Lényeg, hogy a testkontaktus az újszülöttek és csecsemők alapvető szükséglete. Hála az égnek! Így legálisan pihenhetsz, szinte egész nap! Vajon ez miért nem tűnik fel a legtöbb anyának, hogy itt a lazsálás ideje?
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

A fiatal nőket az anyává válás útján mindig is a többi tapasztalt asszony kísérte. Megosztották velük tapasztalataikat, megtanították őket azokra a tevékenységekre, amelyeket a babák körül végezni szokás, mindezt úgy, hogy a kislányok már gyerekkoruktól kezdve részesei lehettek a család életének. Így élményt is szerezhettek, ami által természetessé, élővé vált a tudás, és így aztán mindenki tudta, mit kell tennie egy síró kisbabával.

Ezzel szemben modern, városias kultúránkban, ahol a családok egymástól távol élnek, a szülés és az első napok a kórház falai között zajlanak, majd a szoptatás támogatása és a gyermek egészségéről való gondoskodás a családtól az egészségügyi ellátóhoz került, sokszor hiába keressük a tapasztalattal átszőtt tudást.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Szinte mindenki tudja, hogyan a legjobb szoptatni, elválasztani, nevelni, fejleszteni, tanítani a gyereket. De azt már nem, hogy mindennek rengeteg módja van a világ többi táján.

Minden szülő azt szeretné, ha gyereke boldogan, egészségesen élne ott, ahova született. Van, aki ősei tapasztalatait használja, mások a tudomány eredményeit, vagy esetleg mindkettőt. Múltunkra tekintve annyi nevelési elvet kapunk, ahány kicsi és nagyobb kulturális közösség él a földön. A kutatóknak két fő szabályt sikerült azonosítaniuk: ne hagyd sírni a babát (mert veszélyt hoz ránk), és tartsd mindig szem előtt (nehogy bajba kerüljön). Az, hogy ezt miként valósították meg, mindig az éghajlattól és az életkörülményektől függött.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-jén, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.

Ez az üzenet Anyáktól mindenkinek szól, akinek bármilyen véleménye van ezzel kapcsolatban. Kérjük, olvasd végig, mielőtt hangosan is “kimondod” (leírod), amit erről gondolsz!

Hiszünk abban, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének. A jó anyaságot nem szoptatásban mérjük, és tudjuk, hogy az optimális kötődés, az anyai szeretet, a válaszkészség és a testközelség nem szoptatásfüggő.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Az, hogy régen (vagy a világ sok pontján ma is) nők milliói kizárólag anyatejjel és szoptatás révén táplálták babájukat; éjszaka saját testükkel óvták, melegítették őt, nap közben pedig valamilyen eszköz segítségével magukra kötve, születés előtti időket idéző egységbe forrva élték életüket, nem holmi hippi-hóbort volt ám, hanem a túlélés záloga.

Persze mi modern asszonyok vagyunk egy modern korban. Tele szakirodalommal, szakértőkkel és szakításokkal a régi idők letűnt eszméivel. Tele vívmányokkal, és vívódásokkal.

Mer’ az a beste hálátlan kölök valahogy nem tűnik értékelni a svéd formatervezés legfrissebb gyöngyszemeit. Sem a masnis tapétát. Sem a zenélő-világító forgó-pörgő mobilt.

A blogbejegyzés folytatása itt olvasható.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

“Minden szülőnek kijár a feltételezés, hogy kompetens anyja és apja a gyerekének. Szülői viselkedését lehetőleg csak abban az esetben véleményezzük, ha erre kifejezetten megkér, és ebben az esetben is igyekezzünk elérni az ítélet mentességet.”

Fontos kérésem ez a külvilág felé és tanácsom saját magam számára, amióta magam is megtapasztaltam, hogy milyen érzés minősítettnek lenni.

Jó rég volt már, amikor a gyerekeimmel együtt belecsöppentem egy interjú helyzetbe, melynek során a szoptatásról kellett anyai tapasztalataimat megosztanom. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a műsor készítői egy átlagos szoptató anyát kerestek, belém botlottak, aki épp két gyerekét, köztük egy négy évest is szoptatta. Számomra nagy nehézséget jelentett, hogy köz előtt kelett beszélnem olyasvalamiről, amiről bár határozott és markáns szakmai véleményem volt, de a magánemberként folytatott saját gyakorlatomat megtartottam családunk intim körében.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Antonella Gambotto-Burke szerint az anyák és kisbabáik boldogabbak lennének, ha az anyaságot nem értékelnénk alul, és nem medikalizálnánk, mindannyiunk kárára.

Antonella Gambotto-Burke és lánya, Bethesda.
Fotó: Kit Wise

Mint a legtöbb általam ismert nő, régebben én is úgy tekintettem az anyaságra, mint egyfajta vigaszdíjra azon nők számára, akik nem jutottak munkához. Az anyaságot életcélként nem lehetett elfogadni, mellékesen említve még elment, de szenvedélyként csupán a képesség és a képzelet hiányát jelezte.

Nyugaton ez az általános felfogás. A gyermeknevelésre úgy tekintenek, mint az iskolázottak idejének és tehetségének elpocsékolására. A jó teljesítményt előtérbe helyező nők a kapcsolatok helyett a kihívásokra éheznek; a pénzügyminiszter szerint azok az anyák, akik otthon maradnak a gyermekeiket nevelni, életstílust választanak, mintha ez párhuzamba állítható lenne a nudizmussal vagy a nyitott házassággal.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Sződy Judit

A szoptatás kín és keserv, börtön és mártíromság, szenvedés és téboly – ha betartjuk mindazt a szabályt, amelyeket az utolsó évszázad „tudománya” rápakolt szerencsétlen anyákra.

A hajamat tépem, amikor egy anya panaszkodik, hogy a szoptatás fárasztó, hogy kiborítja, hogy alig ehet valamit, hogy nem kávézhat, nem ihat meg egy pohár bort sem, hogy nem szedheti a gyógyszereit, és egyre rosszabbul van, hogy megőrül a négy fal között, mert a szoptatás intim, és a rendes anya olyankor otthon ül a foteljében, és csak a babára figyel, és különben is már leszakad a háta, annyira fáj a szoptatás miatt. Nem, nem, nem!
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

„Kérem, fedje be magát egy takaróval…”

Az elmúlt években egyre többször olvashattunk nyilvános helyen szoptató anyukákat ért atrocitásokról. Legutóbb, alig egy hónapja járta be a világot egy repülőgép fedélzetén történt incidens. Ekkor egy légiutas-kísérő szólt rá a gyermekét tápláló anyukára, és kérte, hogy ne idegesítse a többi utast a szoptatással, takarja be magát egy takaróval. Bár az eset után egy másik stewardess rögtön bocsánatot kért az anyától, az asszony addigra már túlságosan megszégyenítve érezte magát, és nem folytatta gyermeke etetését. Nyilvános bocsánatkérés keretében később a fapados repülőtársaság is elnézést kért az anyától, és megerősítették a cég azon szabályzatát, amely szerint a gépen a repülés bármely időpontjában engedélyezett a szoptatás.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-

Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog.

Amilyen egyszerűen hangzik ez így elsőre, annyira kétséges a siker. Egyrészt számos kutatás bizonyítja, hogy káros hosszan sírni hagyni a csecsemőket.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-