“Ilyenkor azt érzem, vissza tudtunk hozni valamit abból, amit a koraszülés elvett”
Az anyatejes táplálás és szoptatás állandó kérdéskör anyák és nagymamák között. Orvosok és nővérek közt pedig azért is kiemelten fontos téma, mert a koraszülött-ellátásban életeket menthet az, ami a természet által adatott. Ma Magyarországon minden tizedik baba a 37. gesztációs hét előtt születik, így a koraszülés népbetegségnek számít. Szerencsére az utóbbi időben sokat emlegetett magyar egészségügyben léteznek olyan szakemberek, akik munkájukban nemcsak feladatokat, hanem hivatást is látnak. A női test csodálatos működéséről és a vidéki kórházak küzdelmeiről a szoptatás világnapja alkalmából Afonyiné Kaló Tündével, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház Koraszülött–Újszülött-patológiai Osztályának főnővérével és laktációs szaktanácsadójával beszélgettünk. Rohr Linda interjúja.
A cikk folytatása a WMN oldalán olvasható.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-
Kismamaként mindannyian arról álmodozunk, hogy kilenc hónapnyi békés várakozás után egészséges, érett, egészséges újszülöttet hozunk a világra. Ha jóval a 37. hét előtt jön világra a kisbaba, ezek az álmok mind bizonytalanná válnak. Állapota hetekig esetleg hónapokig igényli a modern orvostudomány vívmányait. Ez az időszak kemény próbatétel mind a szülők, mind a koraszülöttek számára. Lehet ezen könnyíteni?
Délután 6 óra van, és a sírás elkezdődik. Karodban a kéthetes kisbabád, a jól gyarapodó csecsemő mintapéldánya, akinek azt gondolnánk, hogy a világon semmi gondja. Hirtelen és váratlanul megfeszíti a lábacskáit, a háta ívbe hajlik, kis ökleit összeszorítja, és hadonászó lábait felfúvódott, feszes hasához húzza fel, majd fülsiketítő visításba kezd. Ha tudna beszélni, most azt mondaná: „Fájdalmaim vannak, és majd’ megőrülök!” Ahogy a babasírás erőssége fokozódik, a te idegességed is a tetőfokára hág, és teljesen tanácstalannak érzed magad. Fogalmad sincs, mi okozza a kisbabád fájdalmát, és hogyan enyhíthetnél a kínjain. A kicsi vigasztalhatatlan, és már te is vele sírsz. Együtt szenvedtek. 
Szeretném leírni azt az utat, amit bejártunk: attól kezdve, hogy a születendő kisbabánknál ajakhasadékot diagnosztizáltak, egészen addig, míg kisfiunkat, Maurót megoperálták. Különleges és cseppet sem egyszerű út volt, ugyanakkor nagyon intenzív és tapasztalatokban gazdag.
A kisbabák táplálásának legjobb módja a szoptatás. A Down-szindrómás kisbabák táplálásának méginkább. A DS számos olyan szerv, szervrendszer és testi funkció működésében okozhat nagyobb eséllyel zavart, amelyeket a szoptatás kifejezetten véd, amelyek fejlődését segíti. A másik oldalról megközelítve a dolgot, a tápszeres táplálás olyan kockázatokat hordoz magában, amelyek a Down-szindrómás csecsemőknél eleve magasabbak. Akárhonnan közelítünk is, egyértelmű, hogy a DS babákat különösen érdemes szoptatni, még akkor is, ha sokuk számára a szopás nehéz tanulnivaló.
A Down-szindrómás újszülöttek és csecsemők számára – ha lehet – még fontosabb a szoptatás, mint a tipikus fejlődésű gyerekek számára, és az első szoptatást náluk is érdemes a születés után azonnal kezdeményezni, amint stabil az állapotuk. Általában ugyanazok vonatkoznak a Down-szindrómás csecsemők szoptatására is, mint bármelyik másik gyerekére, előbbihez azonban a szokottnál nagyobb türelemre és hosszabb tanulási folyamatra lehet szükség. Akadályt jelenthet pl.