“Ilyenkor azt érzem, vissza tudtunk hozni valamit abból, amit a koraszülés elvett”
Az anyatejes táplálás és szoptatás állandó kérdéskör anyák és nagymamák között. Orvosok és nővérek közt pedig azért is kiemelten fontos téma, mert a koraszülött-ellátásban életeket menthet az, ami a természet által adatott. Ma Magyarországon minden tizedik baba a 37. gesztációs hét előtt születik, így a koraszülés népbetegségnek számít. Szerencsére az utóbbi időben sokat emlegetett magyar egészségügyben léteznek olyan szakemberek, akik munkájukban nemcsak feladatokat, hanem hivatást is látnak. A női test csodálatos működéséről és a vidéki kórházak küzdelmeiről a szoptatás világnapja alkalmából Afonyiné Kaló Tündével, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház Koraszülött–Újszülött-patológiai Osztályának főnővérével és laktációs szaktanácsadójával beszélgettünk. Rohr Linda interjúja.
A cikk folytatása a WMN oldalán olvasható.
-> Olvasd el a teljes cikket. <-
Tíz éve még szinte senki nem tudta, hogy léteznek olyan szakemberek, akik kifejezetten a szoptatás támogatásával foglalkoznak. Ma már 
Létezik egy módszer, amelyet a természet adott. Létezik egy orvos, akinek nem is életcélja, hanem inkább az élete, hogy minél több koraszülöttnek legyen esélye az egészséges életre. Egy tudományosan igazolt módszerről van szó, amelyet egyre több magyarországi koraszülött intenzív osztályon is használnak. De még mindig nem mindenütt. Dr. Schill Beáta, tavaly Aranyanyu-díat is nyert a munkájával, bátor nő, az elvei mellett kiálló ember, aki oroszlánként harcol azért, hogy a keze alatt cseperedő babák a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. Jelenléte nyugalmat sugároz, hitet ad, és lássuk be, ez nem könnyű feladat a mai magyar egészségügyben. Rohr Linda beszélgetett vele a kenguruzás világnapja és a „kenguruverseny” alkalmából. 
A fiatal nőket az anyává válás útján mindig is a többi tapasztalt asszony kísérte. Megosztották velük tapasztalataikat, megtanították őket azokra a tevékenységekre, amelyeket a babák körül végezni szokás, mindezt úgy, hogy a kislányok már gyerekkoruktól kezdve részesei lehettek a család életének. Így élményt is szerezhettek, ami által természetessé, élővé vált a tudás, és így aztán mindenki tudta, mit kell tennie egy síró kisbabával.
Amikor az első gyereked születik, talán azzal a legnehezebb megbirkózni, hogy mindenki ellát tanácsokkal – csak éppen homlokegyenest ellenkezőekkel. Nagyon elbizonytalanító, hogy esetleg fogalmad sincs, kinek higgyél! Anyukádnak, aki téged és két testvéredet is felnevelte? Vagy anyósodnak, akinek négy gyereke van, köztük a párod? Vagy a barátnődnek, akinek már kettő van? Vagy az idős gyerekorvosnak, aki már sok gyereket látott, gyógyított? Vagy a védőnőnek, akinek meg ez a szakterülete?
Néhány napja felhívott egy édesanya, hogy elmesélje korántsem kellemes élményeit. Betegsége miatt járt orvosnál, felülvizsgálaton. Már nem első gyermekét szoptatja, évek óta tájékozódik, olvas, ha kell, szakszerű segítséget kér szoptatási tanácsadótól. Ennek is köszönhetően az orvos tanácsa nem tudta elbizonytalanítani, mégis felzaklatta, így érzéseit, felháborodását megosztotta velem.