Veleszületett szívbetegségben szenvedő csecsemők szoptatása

Absztrakt

Széles körben elterjedt az a téves nézet, hogy a veleszületett szívfejlődési rendellenességben szenvedő csecsemők nem képesek szopni. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy felmérje a szoptatás időtartamát és kimenetelét veleszületett szívbetegségben szenvedő, nagy kockázatú csecsemők körében. 68 legalább 6 hónapos, és újszülöttkorban szívműtéten átesett csecsemő édesanyjának szoptatási és fejési szokásait mértük fel. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk egy 1993-ban lefolytatott vizsgálat eredményeivel, amelyet ugyanabban az intézményben, 45 szívbetegséggel született csecsemő bevonásával végeztek. Az 1998-2000-es csoport jobb eredményeit egy 1998-ban bevezetett intenzív laktációs tanácsadói programnak tulajdonítjuk. Az eredmények azt mutatják, hogy ha megkapják a laktáció megindulásához és fenntartásához szükséges támogatást és képzést, az anyák képesek sikeresen szoptatni szívfejlődési rendellenességgel született csecsemőiket az Egészséges Nép 2010 kezdeményezés által javasolt időtartamig.

Bevezetés

A veleszületett szívbetegségben szenvedő csecsemők szopási képességéről nincs sok irodalmi adat. A veleszületett szívbetegség előfordulása az Egyesült Államokban 1000 élveszületésre 8, vagy kb. 30-35000 gyermek évente. Annak ellenére, hogy Marino, O’Brien és LoRe egy 1995-ben megjelent tanulmányában jelezte, hogy szoptatás alatt az oxigénszaturáció jobb és kevésbé változékony, általános az a tévhit, hogy a szopás nehezebb és több erőfeszítést követel a szívbeteg csecsemőtől, mint az üvegből etetés. Combs és Marino egy másik tanulmánya (1993) kimutatta, hogy a veleszületett szívbetegségben szenvedő, szoptatott csecsemők gyorsabban gyarapodtak, és kevesebb ideig kellett kórházban tartózkodniuk, mint üvegből táplált, szívbeteg társaik. Ennek ellenére a szívbeteg újszülöttek édesanyját gyakran nem bátorítják a szoptatásra. Lambert és Watters egy 1998-ban készített felmérésben feljegyezte, milyen indoklást kaptak azok az édesanyák, akiket lebeszéltek a szoptatásról: “üvegből könnyebb enni”, “ a szopás nehezebb”, “ a tápszerben több kalória van”, “a baba többet fog enni az üvegből”. Lambert és Watters felmérésében a válaszadók orvosokat és nővéreket neveztek meg mint elsődleges információforrásokat a szoptatással kapcsolatban, de a segítségnyújtásuk mértékét alacsonynak (1,8-2,6) értékelték egy 1-től (“kevés segítség”) 5-ig (“sok segítség”) terjedő skálán. Pantazi, Jaeger és Lawson (1998) gyermek-és csecsemőápolónőkből és szülésznőkből álló személyzeten végzett felmérést arra vonatkozóan, hogy mennyire támogatják a szoptató anyákat, és azt találták, hogy a személyzet 53%-ának nem volt megfelelő, szoptatással kapcsolatos képzettsége. Ráadásul elégtelenek voltak az ismereteik a laktációt illetően annak ellenére, hogy gyakran segédkeztek az anyáknak abban. hogy tejet termeljenek csecsemőjük részére.
Pediatr Nurs 30(4):285-289, 2004.

A teljes tanulmány itt olvasható.