Statisztikai alapkérdések: Az esélyhányados

Napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazzák az esélyhányados fogalmát az orvosi közleményekben, valószínű, hogy előfordul ilyen cikk a BMJ jelen számában is. Az esélyhányados népszerűségének három fő oka van. Először is: az esélyhányados (és megbízhatósági tartománya) alkalmas két bináris (igen-nem típusú) változó közti kapcsolat számszerűsítésére. Másodszor: segítségével megvizsgálhatjuk a többi változó hatását az előbb említett kapcsolatra, logisztikus regresszióval. Harmadszor pedig: eset-kontroll vizsgálatok esetén az esélyhányados különösen jól értelmezhető (ezzel a kérdéssel majd egy későbbi statisztikai jegyzetben foglalkozunk).

Aki kicsit is járatos a fogadások területén, az jól ismeri az esély fogalmát, amely lényegében a valószínűség egyik kifejezési módja. Annak esélye például, hogy a kockával egyszeri próbálkozással hatost dobjunk, 1 az 5-höz, vagyis 1/5. Az esély az esemény bekövetkezése valószínűségének és be nem következése valószínűségének hányadosa. Ezt gyakran úgy becsüljük meg, hogy a bekövetkezés gyakoriságát elosztjuk a be nem következés gyakoriságával. A táblázat 11 éves gyerekek szénanáthájának és ekzemájának előfordulását mutatja be egy keresztmetszeti vizsgálat adatai alapján (1). Annak becsült valószínűsége, hogy egy gyermeknek egyidejűleg ekzemája és szénanáthája is van, 141/561 (25,1%). Az ebből számolt esély 141/420. Hasonlóan, az ekzemában nem szenvedő gyerekek esetén a szénanátha előfordulásának becsült valószínűsége 928/ 14 453 (6,4%) és az esély 928/13 525. Az előbbi két gyermekcsoportot többféleképpen is összehasonlíthatjuk: az arányok közti különbséggel, 141/ 561–928/ 14 453=0,187 (azaz 18,7%); az arányok hányadosával, (141/561)/(928/14 453)=3,91 (ezt szokták relatív kockázatnak nevezni); vagy az esélyhányadossal (141/ 420)/(928/13 525)=4,89.
BMJ Magyar Kiadás 2000;4:251-2.

A folytatás a British Medical Journal Magyar Kiadásában olvasható.